Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Gál Farkas: Kiszorítás
kiszorítás. K. L. volt a fő ügyintéző, a többiek asszisztáltak. Végül ki nem mondott céljukat elérték, a kiszorítás totálissá vált. De mi történt 1967. január 24-én? IX. Elbocsájtás. Ezen a napon az iskola kihelyezett osztályának tanulói — már túl voltak az osztályvizsgán —vacsorát rendeztek a kiskőrösi Szarvas étteremben. Erre természetesen meghívták tanáraikat is, közöttük Ládi Andrást. A vacsora után szórakoztak, bort és sört ittak. Éjfél után a tanárok közül már csak Ládi András és T. J. — az igazgató bizalmasa és jobb keze — volt jelen. Egymásra vártak. Mindegyik azt akarta, hogy a másik menjen haza. A háttérben egy asszony volt, akinél az fogja tölteni az éjszakát, aki Kiskőrösön marad. Ha mindketten maradnak, egyiknek sem sikerül a randevú. Emiatt már vacsora közben sértegették egymást, s amikor oszlani kezdett a társaság, hiúz szemmel lesték a másikat: hová megy, mit csinál, kivel beszél. T. J. arra akarta rávenni Ládit, hogy menjen haza. Ládi ugyanezt akarta elérni T. J.-vel. Mindketten ittasak voltak — körülbelül ugyanolyan mértékben. Ládi egyszerre azt vette észre, hogy T. J. eltűnt. Izgatottan keresni kezdte, de nem találta. Azt gondolta, elment az asszonnyal, mert már az sem volt az étteremben. Nagy méreggel ugyan, de lemondott a kalandról s dühösen indult az állomásra, hogy hazautazik. Alig haladt kétszáz métert, észrevette, hogy T. J. az áruháznál őt lesi. Nyilván arról akart meggyőződni, hogy valóban hazautazik-e Ládi? — Gyere, menjünk haza! — szólt oda Ládi a másiknak. — Én nem megyek! — hangzott a határozott és ingerült válasz. — Hát hová akarsz menni? — Mi közöd hozzá? Nagyon jól tudod, hogy hová akarok menni. De ha ez nem tetszik, jelentheted a minisztériumnak. Úgyis nagyon érted a jelentgetést, te piszok spicli. De nem érsz el vele semmit, még azt is megkeserülöd, amit eddig csináltál — ordította T. J., aki már egészen közel volt Ládihoz, s amikor befejezte szidalmait, hirtelen gyomron vágta a másikat ököllel. Ládi vissza akart ütni, de T. J. elugrott s a jeges úttesten megcsúszva arccal zuhant a kövekre. Mászott egy darabig, aztán fölállt és futott a szálloda felé, de a jeges úton ismét elvágódott. Ládi csak állt az áruház előtt és nézett eliramló társa után. T. J. futás közben segítségért kiabált, s ordította, hogy lejáratlak, te taskenti kutya. Ládi összeszedte T. J. holmiját: a leesett sapkát, a táskát és nyugodt lépésekkel indult utána. A szálloda portájáról kijött az ügyeletes rendőr és annyit látott, hogy egy vérző ember kétségbeesve segítségért kiabál. Akkor ért oda Ládi András is, akin semmilyen sérülés nem volt. A rendőr mindkettőjüket bekísérte az őrsre. A rendőrségen T. J. azt adta elő, hogy Ládi őt meg akarta ölni, íme véres az arca, megtámadták, tanártársa késsel üldözte az éjszakában, alig sikerült elmenekülnie. T. J. nagyon jól tudta, hogy mit mond. Ládi Andrásnál valóban volt kés: szemzőkés. Erre azért volt szüksége január 24-én, mert Kiskőrösön vizsgáztatták a hallgatókat, akik ezzel a késsel mutatták be a helyes fogást, a szemzés helyes elvégzését. Ezt Ládi, mint tanár szándékosan és csakis a vizsgára vitte magával. Később ez a kés, mint bűnjel szerepel az iratokban. Másnap, január 25-én az iskolában már „véres verekedésről”, beszéltek, s Ládi ellen fegyelmit indítottak, állásából azonnal felfüggesztették. Mindezt kizárólag T. J. elmondására alapozottan tették, amit Ládi mondott, az semmit sem nyomott a latban. A fegyelmi eljárás első fokon állásából elbocsájtással végződött. Ládi fellebbezett. A másodfokú döntés: szigorú megrovás, de az állásában maradhat. Most az igazgató fellebbezett s tudta, hogy a harmadik menetet, a Megyei Munkaügyi Döntőbizottság előtt kizárólag ő nyerheti meg. A bizottság akkori elnöke ugyanis a K. L. család belső 43
