Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Gál Farkas: Kiszorítás
munka, a remélhetőleg megtalált nyugalom, a jónak ígérkező állás, a kereset, de mindenekelőtt az egészség. Jöjjenek a revizorok. Ide született 1961 januárjában Ládi András második fia. Az idegek tánca akkor kezdődött, amikor felesége a picivel kijött a kórházból, s a szertárhelyiségben feküdte a gyermekágyat. Ez a pici helyiség szomszédos volt az iskolai WC-vel, ahol a szünetekben hatvan-nyolcvan gyerek zsibongott, csapkodta az ajtót, röhögött. A helyzetet alig lehetett elviselni. Ládi szerényen adta elő kérését az igazgatónak, K. L.-nek: ha lenne szíves hozzájárulni ahhoz, hogy ezt a pici helyiséget megcseréljék a folyosó végén levő, üresen álló, ugyancsak szertárnak nevezett, de nagyobb, sokkal csendesebb szobával. Mert a két gyerek, a kórházból alighogy kijött feleség . . . — Szó sem lehet róla. Nem járulok hozzá. Ez iskola és nem szociális otthon. Miért fogadták el a kisszertárt? Jó lesz az maguknak, amíg lakást nem kapnak a tanácstól — harsogott az igazgató s magatartása, ingerültsége teljesen érthetetlen volt Ládi előtt. Fogcsikorgatva jött ki az irodából. A folyosón összefutott a minisztérium szakoktatási igazgatójával, aki látta a fiatal tanáron, hogy nincs rózsás kedvében. Azonnal rákérdezett, hogy mi történt? Ládi elmondta, hogy K. L. miként bánt vele néhány perccel ezelőtt. Behívta a minisztériumi kiküldöttet a pici helyiségbe, ahol felesége volt a két gyerekkel. Vázolta a csere lehetőségét, s hogy ezt az igazgató kereken megtagadta. A kiküldött azonnal az igazgatóhoz sietett s utasította, hogy engedélyezze a cserét. Másnap K. L. hívatta Ládit. Válogatott szavakkal lehordta, s tudomására hozta, hogy mélységesen megsértette, amikor befeketítette őt a minisztérium előtt, s ezt soha nem fogja neki megbocsájtani. A cserét kénytelen engedélyezni, bár nem ért azzal egyet. Ez volt az a pont, ahol megkezdődött Ládi András kiszorítása a tantestületből, majd a pályáról. Hiba volna azonban azt gondolni, hogy K. L.-nek csupán ez a lakáscsere mozzanat nem tetszett. A valóságban ez a csepp hiányzott ahhoz, hogy beteljen a pohár, hogy annak tartalma túlcsorduljon. A nem éppen patyolat tiszta múltú K. L.-nek már az kiváltotta az ellenszenvét a fiatal tanár iránt, hogy a minisztérium csak úgy, az ő megkérdezése nélkül a nyakára küldte. Azon kívül Ládinak csak szakérettségije volt, taskenti vörös diplomája, meglehetősen nagy és pozitív múltja a mozgalomban s ráadásul siheder kora óta tagja a pártnak. S az iskolában Ládi pártvezetőségi tag volt, s az igazgatónak nem tetszett, hogy ebben a minőségében „mindenbe beleütötte az orrát”. A kiszorítás azzal kezdődött, hogy a továbbiakban az igazgató elnézett Ládi fölött: soha jutalmat nem kapott, dicséretben nem részesült, munkájáról elismerő szót nem hallott. Ha már nem lehetett kikerülni, tanári működését mindig egyoldalúan ítélte meg, kizárólag a valódi, vagy vélt hibákat vette észre, hangsúlyozta és felnagyította. Ezek csupán puha betartások voltak. Előfordult azonban keményebb, övön aluli ütés is. Ládi egyik gyereke például súlyosan megbetegedett, asztmás volt. Az orvos magaslati levegőt javasolt, szinte kötelezően. A szakszervezetnek volt is ilyen beutalója a Mátrába, de azt nem Ládi, hanem egy házaspár kapta meg. Érthető és indokolt, ha Ládinak ezekről nem éppen hízelgő volt a véleménye s ezt el is mondta kollegáinak. Panaszkodott, de panaszaival egyben vádolt is. Ezeket a csendes kitöréseket egyesek azonnal leadták az igazgatónak. Ketten-hárman viszont további konkrét eseteket mondtak el K. L. viselt dolgairól: a diákoktól kért és kapott pénzek, felvételit eldöntő ezresek, vizsgák előtti hízott kacsák, libák, szalámik, öt, tíz, tizenöt literes „illetékbélyegek”. Köztudott volt az is — amit Ládi csak most tudott meg — hogy K. L. több disznót is hizlaltat a pedellussal a kollégiumi ételmaradékokból 41
