Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Gál Farkas: Kiszorítás
tavaszon idősebb Ládi a kommunista párt tagja, a községi földosztó bizottság elnöke — társaival együtt — hozzáfogott a nagybirtok felosztásához. E kettős minőségéért verték véresre egy éjszaka. Az eset, a megszégyenített apa látványa mély nyomokat hagyott a serdülő fiúban. Nem kétséges, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy tagja lett a megalakult MADISZ- nak, majd az EPOSZ-nak. Ez utóbbinak például hamarosan vezetőségi tagjává, majd községi titkárává választották. Közben folytatta a tanulást és apjával, anyjával dolgozott a földeken. Két év múlva, 1947-ben Ládi Andrást már ott találjuk az MKP falusi szemináriumain. Érdemes volna hosszabban eltűnődni azon, vajon mitől, kiktől voltak olyan jó, tanításaikban hatásos, eredményes iskolák a fényes szellők idejének falusi mozgalmi szervezetei? Mert nemcsak Ládi András később megismerendő sorsa bizonyíték arra, hogy máig érvényes hitet ültettek el az akkori, gyakorta még petróleumlámpás kis szobákban működő szemináriumok a jelenlevőkben, az akkori fiatalokban. Alapfogalmakat tisztáztak elsősorban: miért gazdag a gazdag, miért szegény a szegény? Mit jelent a kizsákmányolás, a kapitalizmus, a proletár, a bolsevik, a kommunista? Tiszabőn például egy Bakos József nevű, volt uradalmi béres és felesége beszéltek ezekről Ládi Andrásék- nak, akikben talán csak évek múlva ágaskodott fel a kérdés: honnan tudták, hol tanulhatták ezeket Bakos Józsefék, a bakosjózsefek? A tizennyolc éves Ládi Andrást fölvették a kommunista pártba. A magas, erőteljes fiatalembernek már jó mozgalmi híre volt Szolnok megyében,s először Szolnokra, majd Mátyásföldre vitték ifjúsági továbbképző táborba. Megyei küldött volt az EPOSZ első országos kongresszusán, ott volt az Országház előtti Kossuth téren tartott békegyűlésen. Olyan érzéssel utazott haza Tiszabőre, hogy képesnek érezte magát a sarkából kiforgatni a világot. Ebben a hitben kapta a levelet az EPOSZ megyei bizottságától: gyere és tanulni fogsz! Vörös diploma. Fatáskával és kiskabátban érkezett meg 1949 februárjában Kecskemétre, az Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Kollégiumba, ahol százötven társával fél évig tanulták az orosz nyelvet. A hat hónap alatt körülbelül harmincán fönnakadtak a rostán. Ezek a fiatalok vagy fegyelmezetlenek voltak, pontosabban nem bírták a szigorú fegyelmet, vagy itt derült ki róluk, hogy „osztályidegenek”. Ládi András a nyelvtanfolyamot kitűnővel fejezte be. Nem lehet azt mondani, hogy szülei túlságosan lelkesedtek a fiú tanulásáért. Ketten maradtak otthon a tíz hold földdel. Az idősebb Ládi azonban mégsem akadályozta fia előmenetelét, hallgatólagosan tudomásul vette. Akik sikeresen befejezték a kecskeméti nyelvi előkészítőt, rövidesen Budapestre utaztak, ahol a Sashegyen, egy volt apácazárdában fogtak hozzá a középiskolai tanulmányokhoz. Egy év alatt kellett elsajátítani négy év anyagát. Néhányan itt is fönnakadtak a rostán. Az országból összegyűlt háromszáz ösztöndíjasból az év végére talán ha kétszáz maradt. Itt is akadtak osztályidegenek és olyanok, akik egyszerűen nem bírták a iramot, összeomlottak, kiborultak. A szakérettségiről szóló bizonyítványt 1950 augusztusában kapták kézhez, akik végig vitték az évet. Ládi András kitűnő bizonyítvánnyal készülhetett a nagy útra, a Szovjetunióba. A kétszáz fiatalt mindennel ellátták: fehérnemű, felsőruha, bunda, cipő, csizma, nagykabát, kucsma, bőrönd és természetesen ennivaló. Moszkvában találkoztak a többi demokratikus országból érkezett fiatallal. Ládi András kilencedmagával Taskentba utazott, ahol öt évig tanult a mezőgazdasági főiskolán. Fő tantárgya a szőlő és gyümölcs volt... 37
