Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Tarján Tamás - Reményi József Tamás: „Forrázó” paródiasorozat: (Ady kalapja, avagy a halhatatlanság centenáriumi mérföldköveire aggatott babérkoszorú)
meg róla: az egyik központi napilap például azt hangsúlyozta: nem kalaptala- nul bízik az ország az irodalomszerető fiatalokban — Ady életművének méltó örökösei ők, ifjú szívekben él a költő. A kalap ezután már méltóbb helyre kívánkozott: irodalmi emlékmúzeumba. Az illetékesek nem is mulasztották el a vásárlást, de gondoskodtak arról is, hogy az iskolák, művelődési házak ne maradjanak kalap nélkül — hiszen a kalap kivételes kohéziós erőt jelentett. Az említett szakmunkástanulók siettek a kulturális intézmények segítségére: számos facsimile-kalapot készítettek. Egyéni ízléssel díszítették valamennyit, variálható lett az anyag is: készült papírkalap, többszínű műanyagkalap és vaskalap is. A legnagyobb kalapok nyomában jártak a középméretű — stüszi — kalapok, valamint a közkedvelt minikalapok, amelyekkel például kulcstartókat lehetett az évfordulóhoz méltóan díszíteni. A Legfiatalabb írók Köre is sajátjának tudta a kalap ügyét, ezért — a kör felsőbb hatóságaival egyetértésben — Ady-vándorkalapot létesített, a legkiemelkedőbb költői alkotások évenkénti jutalmazására. Első ízben az a már nem ismeretlen fiatal prózaíró nyerte el, aki igényes dalszövegeket is írogatott, s népszerűek voltak egyik dalának sorai: ,,S én fejembe nyomva Ady kalapját, megyek /Egy telken átvágva a megálló felé veled.” Ahogyan közeledett az év — és az ünnepségsorozat — vége, egyre inkább tartani kellett a kalap szellemének kifáradásától. A józan tervezés azonban átmentette az ereklyekalap értékeit. A következő esztendők mindegyike kínált jelentős évfordulókat, ezért 1977 decemberében sor került az alapkalap-letétel- re: e kalap, Ady kalapja köré épültek az újabb és újabb ünnepségsorozatok. 1978-ban például a bölcsészkarra pályázó tizenötezer diák ,,A kalapmotívum Krúdy Gyula életművében” című tételt dolgozhatta ki. A művelődési házat — mint a kalap lelőhelyét — a későbbiekben igen sokan fölkeresték; a múzeumi térképeken rövidesen külön jellel, stilizált svájcisapkával hívták föl rá a figyelmet. Az Olvasó kohász kezéből ügyesen kiemelték a könyvet, helyére emléktábla került: Innen nem messze állott Ady Kalapja. -— Igen, mi tártuk föl az emlékkalapot — adtak felvilágosítást a takarítónők az érdeklődőknek. Természetesen a művelődési ház könyvtára is fölvirult. Deák János Péter és kollégái alig győzték a munkát; Ady Endre összes műveiből például folytonosan új kiadásokat kellett beszerezniük. Nem telt bele sok idő, s híre ment: e művelődési ház szellemi övezetében magasabb az egy főre eső kölcsönzött könyvek száma, mint bárhol az országban. 30
