Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - DOKUMENTUM - Haza és nemzeti önismeret. Fiatal Írók Találkozója - Lakitelek, 1979. május 18-19. - Agárdi Péter: Az új írónemzedék és a nemzeti önismeret
az ötvenes évek után. Számomra ez is azt mutatja, hogy a pillanatnyi társadalmi helyzettől a nemzeti önismeret kérdése nem igen választható el. Azt hiszem, amikor a múltat nézzük, és a jelent is, valami mintha egy kicsit elsikkadna. Beszélünk csatákról, felkelésekről, forradalmakról, de valahogy nem beszélünk általánosabb értelemben népi, gazdasági kultúráról, amely egy nemzet kvalitásait és milyenségét rendkívüli módon tükrözi. Nem olyan régen egy történésztől hallottam, hogy miért nem vagyunk például arra büszkék, amikor büszkék lehetnénk, hogy a múlt század közepén-végén itt olyan csatornázási, építési, földművelési reformok voltak, amelyek abban az időben Európában egyedülállóak voltak. Ebben én nem vagyok szakember, egy szakember mondhatná el jóval hatásosabban, hogy mi minden történt, ami nem csatákkal kapcsolatos, de amihez tényleg kell egy nép, amelyik végülis megműveli a földet, és valamilyen kultúrát csinál, amelyből mi élünk! Teljes mértékben hiányzik az erre való büszkeség Magyarországon. Lehet, többek között ennek is következménye az, hogy például a munkának mint olyannak nagy becsülete ma nincs. Pedig ez is hozzátartozik a múlthoz, a gazdasági kultúra. Agárdi Péter Az új írónemzedék és a nemzeti önismeret Azt a gondolatot szeretném folytatni, amit Görömbei András vetett föl. Vajon mit tehetünk mi, fiatal írók, a fiatal nemzedék tagjai annak érdekében, hogy az országban korszerűbb, elevenebb legyen a nemzeti önismeret? Miként tudjuk ennek az eleven korszerűség nek a révén nemzeti önismeretünket, a szocialista magyar társadalom és kultúra értékeit az egész világ előtt, sőt akár a világot is befolyásoló módon felmutatni, képviselni? 101
