Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Botladozó életrajzok
— A második évben sok gondom volt vele — mondja a nevelője. — Előbb csak közömbös lett, aztán jó adag dac gyülemlett fel benne. Szembe helyezkedett a feladatokkal, a szobatársaival, pimasz és cinikus megjegyzéseket tett mindenkire. Sose volt pedáns, de most láthatóan hanyag lett. Talán közrejátszott az is, hogy nevelőszülője idős asszony, úgy tudom, hetven év körül jár, és sokmindenben nem értik meg egymást. Feri ragaszkodik a mamához, ajándékot vesz neki, hozzá megy haza ünnepeken. Tudja, mit köszönhet neki, csak kis ügyekben nem tud rátámaszkodni. Az idős néni már nem igazodik el a mai kamaszok világában, ha a gyerek mesél neki a tanulásról, a munkájáról, csak annyit mond: aztán jó legyél... Az is baj, hogy a mama nagyon féltette, emiatt későn kezdett kamaszodni. Tizenöt évesen még szinte gyerek volt. Most jut el a felismerésekhez, most vált számára rendezetlenné a világ. Ha egy kicsit megszidtam, megemberelte magát és megpróbálta legalább a kötelességét elvégezni. Őt napról napra segíteni kellene. Az étkezdében néha látom, köszönünk. * ,,1961. nov. 21-én születtem Ujfehértón. 6 éves koromban öcsém született. 8 éves voltam, mikor Édesapámat vasúti baleset érte. Édesanyám magába maradt négy gyermekével. A nyolc általánost Ujfehértón a 3-mas számú Általános Iskolában 1976 júniusában végeztem. Édesanyám 42 éves Háztartásbeli. Nyolcadikos koromba eljött az az idő hogy eldöntsem hogy mit dolgozok egész életemen át. Nagyon tetszett a parkettás szakma. így fapadiózó és műanyagburkoló szakmát tanulom Budapesten.” — Az első évben jól tanult, igyekezett, aztán sok társához hasonlóan a másodikban ő is leromlott. Csavargó, mellébeszélő, megbízhatatlan lett, de ugyanakkor várta a jó szót és tűrte a szidást. Az a típus, aki túlságosan tiszteli a felnőttet, ezért nem tett nekem szemrehányást, de tudom, szeretett volna átjönni hozzánk. Remélem, megembereli magát, és eszébe jut, amit igyekeztem belenevelni: senkire ne várjon, aki majd egyengeti az útját, ő maga kell, hogy helyt álljon, tanuljon, dolgozzon, önálló legyen. Sajnos, könnyen befolyásolható. A jóra kevésbé hajlik, mint a rosszra. Ezért kellene fogni a kezét. * ,,N. Károly I960 V. 17-én születem szekhalmon I éves koromba kerültem álami gondozóban és 2 ével későb a nevelőszülőm kivit nevelésre. A nevelő apám 1970 be halt meg ától kezdve anyám egyedül nevelt a nyugdíjból és amit énutánamés anővéremután kapót. A családi körülmény az rendes. Ide a munka hejremagamtóljötem mert tecik a szakma amit tanulok ács álványozó. A lakás ahol most lakom két szoba egy konyha egy kiskamra és egy nagy kamra. Húgaimról anyit hogy van 2 húgom I öcsém 3 nővérem és még akikről nemtudok. És még utoljára van egy mostoha húgom most 5 éves akit nagyon szeretek." — Nevelőanyját változatlanul nagyon szereti, őt tekinti igazi anyjának, mert, mint mondani szokta, a másik csak szült de nem törődött velük. Az egyik nővére, aki már állami gondozott volt, hazament látogatóba. S a hétéves kislány elment a gyámhivatalba, kérte, segítsenek az öccsén, különben éhen hal, és annyira verik, hogy csupa seb a teste. így került állami gondozásba... Érdekes, ez a fiú elmondja a gyerekkorát, anélkül, hogy nyomorultnak érezné magát. Jókedélyű, nyílt, vidám, őszinte, barátságos. Biztosan jók voltak hozzá a nevelőszülei. Pesten sincs egyedül, itt él a nevelőanyjának a családos nagyfia, azoknak autójuk van, a hétvégét gyakran náluk tölti. És a nővére vőlegénye is itt dolgozik, az is segíti őt. • 33
