Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - Ember Mária: Tudósítás egy régi iskolaudvarról (elbeszélés)

Térdig jártam a rózsába’ — harsogtuk, miközben kölcsönösen keresztbe odanyújtott kézzel fogtuk és tartottuk egymást, polka-szerű ugrásokkal szökdécselve az udvaron; de ha valaki azt mondja, hogy galopp volt — belenyugszom. Láttam a Böskét, / Szedte a büszkét — vagyis azt, amit más vidékeken, fantáziátlanul, egresnek neveznek, pedig azért büszke, mert szúrós, nehéz hozzáférni, megközelíteni, leszedni, s azért tüskés, mert büszke!... (A rím a mai napig tetszik, a Böskét-büszkét; a Böske egyébként egy generációval feljebb, anyám nemzedékében volt divat, velünk már Erzsikék jártak.) Kértem tőle, nem adott (büszkét a Böske) — egy pillanatra megtorpantunk, karunk váltott, megfordultunk: — Hopp!. . . Bizony nagy nosztalgiák kifejeződése volt ez a prózai dal, bárcsak mi is, mi is közöttük lehetnénk, pesti elemisták lennénk ...

Én ugyan nem sokkal később elutaztam messzire. A negyvennégy március tizenötödikére kapott ballon — igazi ragián ujjakkal, lapos csontgombokkal — hasznos viseletnek bizonyult a marhavagonban.