Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - DOKUMENTUM - Jósa Iván: Coelia és Kecskemét (Szárkándy Anna kecskeméti kapcsolatai)
Ü ÓSA IVÁN COELIA ÉS KECSKEMÉT Szárkándy Anna kecskeméti kapcsolatai Balassi Bálint a sokévi sikertelen Júlia-ostrom és egyéb kudarcok után kibujdosott az országból. Lengyelországba vette az útját, és ott beállta király hadseregébe, hogy továbbra is részt vegyen a törökök elleni harcban. Egy ideig Dembnón (Dunajec völgye) tartózkodott, amely akkoriban egy magyar földesúr,Wesselényi Ferenc (|1595) birtoka volt. Dembnó várában költőnk szíve ismét erős szerelemre lobbant, s e második lengyelországi tartózkodása idején írta a legmegkapóbb, legművészibb bujdosó verseit és a kedves, rendkívül mély érzelemmel telített Coelia-verseket. Ez utóbbit külön is hangsúlyozzuk azért, mert Balassi hazafias tárgyú költeményei mellett az e ciklusba tartozó versek mutatják leginkább azt a tartalmi és formai fejlődést, amelyet a reneszánsz talajról indult költő alkotásaiban megtett. A Coeliához írt szerelmes versek egyben Balassi verseinek legsikerültebb darabjai közé tartoznak mind a gondolati gazdagság, a kifejező erő, mind pedig a formai kivitelezés tekintetében. Eckhardt Sándor irodalomtörténész Balassi Bálint (Franklin Társulat kiadása, 1941.) és Az ismeretlen Balassi Bálint (Magyar Szemle Társaság kiadása, Bp. 1943.) c. munkájában részletesen foglalkozik Coelia azonosításával, s részletesen kifejti, hogy Coelián az ugyancsak akkortájon Lengyelországban tartózkodó Szárkándy Annát kell értenünk (nevét Sárkándinak, Sárkándynak és Zarkándinak is írták). Az viszont kevésbé ismert, hogy Szárkándy Annát, költőnk második nagy szerelmét, illetve ihletőjét Kecskeméthez szoros szálak fűzték, amely szálak feudális gazdasági kapcsolatokra vezethetők vissza. Az az asszony tehát, akit maga a költő is első nagy szerelméhez, Losonczy Annához hasonlított nem egy versében, hosszú évekig Kecskemét egyik földesurának mondhatta magát. Kecskemét története szempontjából e kapcsolatot még akkor is számon kell tartani, ha egyébként ismeretes is lehet, hogy az nem terjedt túl a census dominálisnál, valamint a még kötetlenebb kézi ajándékozás erejénél. A korabeli feljegyzések, dokumentumok ugyanis azt bizonyítják, hogy még 1558-ban Vízkeleti Jakab, az egyik kecskeméti földesúr és királyi kancelláriai jegyző testvérének, Vízkeleti György lévai várkapitánynak a tudta és beleegyezése nélkül eladta a város Aranyhomoka (a mai Izsáki u. jobb oldala) nevű felét Szárkándy Anna apjának, Szárkándy Pál egri kapitánynak, melyért a kapitányt később perbe fogták. A pozsonyi káptalan jegyzőkönyve alapján Hornyik János (1812—1885) Kecskemét város történetének neves, tudós kutatója így írja le a történteket: „Vízkeleti Jakab az általuk közösen nyert fél Kecskemétet György testvére és híre nélkül eladta Szárkándi vagy helyesebben Sárkándi Pál egri kapitánynak, s ezért 1559-ben őt Vízkeleti György perbe fogta; de valószínűleg sikertelenül: mert Sárkándi Pál és örökösei továbbra is birtokban maradnak, Vízkeletiek pedig többé földesuraink közt nem szerepelnek.,, (Hornyik János Kecskemét város története, Kecskemét, 1862. III. 4. 1.). Szárkándy Pál halála után is tovább folyt a per, mert Kaszaházi Joó Balázs királyi koronaügyvéd hat év múlva, 1565-ben keresetet nyújt be Kecskemét földesurai ellen, amelyben azt sérelmezi, hogy — mivel Kecskemét a koronabirtokhoz tartozik — Ulászló azt jogtalanul és törvénytelenül adományozta el. Az akkori kecskeméti földesurak közt sorolja fel a következő családokat, s ugyanakkor azt is megjelöli, milyen arányban részesültek azok a kecskeméti javakból: Pelényi Bálint 1/8, Pászthóy 1/8, Bálái István 1/8, Gomesi Ferenc 1/8 és Szárkándy Pál örökösei 4/8 részben, vagyis az utóbbiak tulajdonképpen a város felének voltak birtokosai. A per folyamán Szárkándy Pál özvegye Bodogi Nyári Krisztina, a kiskorú Szárkándy Anna és Szárkándy Erzsébet személyesen is megjelentek a királyi fiscus előtt, mivel mindhármukat megidézték. A perből győztesként kerültek ki. A szép Szárkándy Annát 1575-ben Békés Gáspár (1520—1579) egy erdélyi főnemes vette feleségül, s vele került ki Lengyelországba. Férje korai halála után Anna 1583-ban ismét férjhez mentWesse- lényi Ferenc (|1595) kincstárnokhoz, Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem hű emberéhez, aki így Kecskemét 1/4 részét hozományul vitte a Wesselényi családnak, a másik fele pedig Erzsébet révén a Csákyak kezébe került. Balassi Bálint akkor került szorosabb kapcsolatba a már második férje nevét viselő Szárkándy Annával, amikor Wesselényi birtokán tartózkodott, de alkalma volt találkozni Krakkóban is vele, ahol Annának háza volt. A legvalószínűbb azonban az, hogy ismeretségük korábbi keletű volt, mert ismeretes, hogy a költő nem egyszer megfordult Egerben, ahol Anna szülei laktak és ahol Anna nevelkedett. Breszt Borisz — Dévay Miklós krónikája alapján — Balassi Bálint élettörténetét feldolgozó regényében olvashatjuk ezzel kapcsolatosan: „Tizenkét esztendővel Bálint úr már találkozott ezzel a hölggyel, aki akkoriban Békés Gáspár generális hitvese volt; a csinosacska, alig felserdült tizennégy 78
