Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - DOKUMENTUM - Haza és nemzeti önismeret. Fiatal Írók Találkozója - Lakitelek, 1979. május 18-19. - Szigeti Lajos: Nacionalizmus, szupranacionalizmus
gondolkodás egyúttal jelent múltban, jelenben és jövőben való gondolkodást. Helyesnek tartanám, ha eszmecserénk során ezután különös figyelmet szentelnénk annak, hogy érték-e számunkra az, hogy magyarok vagyunk? Érték, vagy nem érték? Ugyanis, ha úgy érezzük, hogy nem érték, akkor menjünk haza. Ha úgy érezzük, igen, akkor magyarázzuk meg, miért az. Ilyen tájon kellene az egész beszélgetésnek folyni. Tordai Zádor előadásának az első harmada táján érkeztünk, a vallásnál tartott még, a vallást összetartó, közösségformáló erőként jellemezte. A vallásról azt mondta — ha jól emlékszem —, hogy negációkkal szabályozta a közösséghez való tartozást stb. Ez nem egészen pontos, mert a vallás éppenséggel egy pozitív előírás követését írja elő híveinek. Azt hiszem, hogy a nemzet is valaminő pozitívumot követel tőlünk. Ebben teljesen igaza van Tordai Zádornak. Nekem az a meggyőződésem, hogy a nemzet nemcsak elvár valamit tagjaitól, hanem vonzóerőt is gyakorol rájuk. Tudjuk, hogy volt egy festőnk, akiről Fülep Lajos azt írta, hogy nem az kérdés, hogy néhány műve vajon megállja-e az idő próbáját, hanem az, hogy az idő megállja-e az ő próbáját. Nos, a bizonyos Kosztka Tivadarról van szó, aki magyarnak vallotta magát, noha neve után ítélve nem tűnik annak. Származása, fölmenői ismeretében még kevésbé. Ugyanígy akadt egy Petrovics nevű fiatalember is, akit nem akarok hosszasabban emlegetni. Arról akarok beszélni, hogy egy bizonyos szint fölött, bizonyos gondolkodási szint fölött, a nemzethez tartozás nemcsak érzelmi, hanem értelmi kérdés is. Én mint felnőtt és gondolkodásra igényt tartó ember, eldöntőm azt, hogy én például magyar vagyok, esetleg román, cigány, zsidó vagy kínai. Valamilyen nemzethez jogom van tartozni. De akarok-e tartozni, vagy nem akarok? Ha eldöntöttem, hogy akarok tartozni egy nemzethez, akkor kutya kötelességem megállapítani azt, hogy a nemzet tagjának lenni jelent-e számomra értéket. Több vagyok-e általa, vagy egyáltalán az emberségemnek nélkülözhetetlen előfeltétele-e, tehát gazdagabb leszek-e annál, aki ezt a döntést elhárítja. Vajon mit jelent ez a számunkra? Azt hiszem, talán fontosabb erről beszélni, mint arról, hogy Bem katonája vagy Gábor Áron paraszt volt-e vagy nemes. Szigeti Lajos N acionalizmus, szupranacionalizmus Azért jelentkeztem máris, mert kérdéssel szeretném kiegészíteni az elhangzott előadásokat. Két kérdésem lenne. Első kérdésemmel Fekete Gyula fejtegetéséhez kapcsolódnék. Ehhez elöljáróban el kell mondanom : akkor jelent meg Szűcs Jenő „A nemzet historikuma és a történelemszemlélet nemzeti látószöge {hozzászólás egy vitához)” című könyve, amikor én beiratkoztam az egyetemre. Ránk — akkori nem történelemszakos első éves bölcsészekre — revelációként hatott a könyv, némi túlzással azt is mondhatom, ezen a könyvön nőttünk fel, s ha van valamiféle történelemismeretünk, történelem- szemléletünk, akkor az oda, ahhoz a könyvhöz vezethető vissza. Mégis, vagy tán épp ezért szükségesnek látom elmondani, hogy a mai referátumokból megismerteken kívül is van a korszerű nemzeti önismeret és nemzettudat kérdésének egy olyan lényeges aspektusa, amelyről nem hallhattunk. Vajon miért nem hívtunk meg irodalomtörténészt is, hogy elmondhatta volna véleményét?! Azért kérdezem ezt, mert a referátumok is utaltak arra: ennek a kérdéskörnek igenis vannak irodalmiirodalomtörténeti aspektusai is. Fontos lett volna vitaalapként egy irodalomtörténeti szempontú megközelítést is hallanunk, annál is inkább, mert — ha jól emlékszem —, amikor mintha egy kicsit újra „aludt volna” a történettudomány (mentségemül említem: nem voltam történelem szakos!), akkor éppen egy irodalomtörténész kérdezett rá a Molnár Erik-vitára, és ő volt az, aki némileg negatív szerepet tulajdonított Molnár Eriknek. (A történészek ekkor már jobbára igazolták Molnár Eriket.) A most említetten kívül számos más példával is bizonyíthatnánk, hogy az irodalomtörténet-írás — ha nem is mindig eltérő, de sajátos szempontokat adott és ad korszerű nemzetismeretünk, nemzettudatunk kialakításához, létrehozásához. A második kérdésem valójában inkább csak egy sejtés, s ahhoz kapcsolódna a kérdés. Bevezetőként a kérdéshez annyit mondanék el, hogy — még a közelmúltban is — nem egyszer még azokat is nacionalistának mondták, akik pedig (s ez később igazolódott) valójában a korszerű nemzeti öntudat, nemzeti önismeret, az igazi hazafiság megfogalmazóinak, hirdetőinek bizonyultak. Elismerem, hogy a nacionalizmus egy reálisan létező veszély. Ezzel szemben mégis úgy vélem — és ehhez kapcsolódik a kérdésem —, hogy ma — napjainkban — már nem annyira a nacionalizmus, hanem egy ennél nagyobb veszély fenyegethet bennünket: mégpedig a szupranacionalizmus, a kozmo- politizmus; a nemzettudat, nemzeti önismeret kérdéseivel kapcsolatos, egyre általánosabbá váló közömbösség az, amitől én tartok. Sajnálatos módon, a szupranacionalizmus nem egyszer a szocia78
