Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - SZEMLE - Halász Péter: Beke György „Nyomjelző” könyvei
rendszeres szociológiai tanulmány. Különben minden szerző igyekszik összefüggő adatsorokkal, tárgyilagosan föltárni a valóságot. Általában nem élnek szépirodalmi és publicisztikai stílus- eszközökkel. A legsikerültebbekben tudatos elméleti és módszertani alapvetés bizonyítja, hogy a szerzők a lehetőségekhez mérten jól fölkészültek feladatukra. Az eredmény igazolja őket. Nincs még egy kiadvány, amelyből ennyire rétegzett és részletes képet kap az érdeklődő a romániai magyarok mai életéről. Pedig „(. . .)hosszú-hosszú évtizedek óta ez az első magyar nyelvű szociográfiai kötet, amelyhez olvasókat toborozunk. Lemaradásunk bántó, és tudományosságunk annál is inkább elmarasztalható, mert világszerte megnövekedett a szociológiai érdeklődés (. . .) beismerjük: mi alig-alig észrevehetően éltünk a számunkra is felkínálkozó lehetőségekkel.” (5—6. o.). (Az idézetek Imreh Istvántól származnak.) Melyek az erdélyi magyar falu legizgatóbb problémái! A tanulmányok egybehangzó tanulsága szerint az első a demográfiai helyzet alakulása. A tizenhárom tanulmányból három közvetlenül ezt a kérdést tárgyalja. További ötben olvashatunk vonatkozó adatsorokat vagy kisebb közléseket. A ma már „klasszikusan” egykéző területként számon tartott Kalotaszeggel ketten is foglalkoznak. Keszi Harmath Sándor nagy statisztikai apparátussal demográfusként közelít a tárgyhoz. Vasas Samu a vidéket jól ismerő értelmiségi szociográfiai és néprajzi tapasztalatait rögzíti: miként alakul a családok mindennapi élete, főként erkölcse. írása kitűnő megfigyelőre vall. Vetési László egy dél-erdélyi szórványfalu, Magyarbürkös párválasztási mobilitását vizsgálta. Tanulsága az, hogy a bürkösiek szilárdan őrzik etnikai egységüket. Kósa-Szánthó Vilma Sepsi- szentgyörgy új lakónegyedében kifejezetten a családtervezés alakulásával foglalkozott. A másik központi téma a társadalmi mobilitás. Igaz, csupán egyetlen tanulmány választotta kizárólagos tárgyául, a Neményi T. Ágnesé, amely a Kolozs megyei falusi értelmiség mozgását kíséri figyelemmel, de szinte egyetlen másik tanulmány sem hanyagolja el ezt a szem pontot. A demográfiai kérdések ugyanis szorosan összefüggnek a faluról elköltöző lakosság gondjaival. További felmerülő kérdések közé tartozik az életszínvonal alakulása. Ezt két tanulmány tárgyalja, az egyik Szilágynagy- falu, a másik Gyergyóremete gondjait mutatja be. Várhegyi István úttörő dolgozata elsőként foglalkozik az erdélyi magyar falu és a könyvolvasás kapcsolatával. Külön színfoltja a kötetnek az idős Máthé János székely gazdaember írása, amely színes, veretes nyelven adja elő, milyen a sorsa ma egy havasalji falunak (Magyarhermány), ahol a kedvezőtlen adottságok miatt termelőszövetkezet sem alakult. Nem fukarkodik kemény szavakban, ha a fejlesztés elhanyagolását teszi szóvá, írása nagyobb része a község családjainak története, benne elsőrendű népmozgalmi adatokkal: ki és mikor, honnan érkezett ide és hová vándorolt innen. Az egészében kibontakozó kép ismerős: kö- zépkelet-európai falu a 20. század harmadik harmadában: erős és gyors átrétegződés, kiegyensúlyozatlan iparfejlődés, munkaerőgondok, ingázás, alapfokú kulturális létesítmények hiánya és gyenge infrastruktúra, jelentős életszí nvonal- emelkedés — ezek következtében elköltözés a faluról, születésszabályozás, az értékrendszerek gyökeres átalakulása. „A falu kettős arculatának: anyagi és szellemi mivoltának ellentmondásos jellege súlyos társadalmi, erkölcsi konfliktusokat is hordoz magában” — írja Várhegyi István az olvasási kedv visszaesését számba véve (169. o). Mindezeket a kérdéseket a szerzők őszintén, felelősséggel és a kibontakozás útjának keresésével vetik föl és törekszenek megválaszolni. A romániai magyarság fele jelenleg falun él, a jövő egyik, valószínűleg a legfontosabb útja azonban a városba vagy a város közelébe költözés: „A jövendőre gondolóan azt is fel kell vetnünk, hogy a legjelentősebb életkeretté a város válik” (17. o). A kötet három utolsó tanulmánya egységet alkot, a magyar nyelvterülettel övezett Székelyudvarhely napjainkban agglomerálódó peremfalvaival és magával a nagy gyorsasággal urbanizálódó-ipárosodó kisvárossal foglalkoznak. „Az sem közömbös tehát, hogy a falu és város lakosságcseréjének során sikerül-e szorosabb emberközi kapcsolatok melegét átmenteni, s kialakulnak-e erőteljesebb mi-tudattal élő kisközösségek a korszerű városias társas kapcsolatok rendszerében. Ezért kell a városra költözöttnek a lakótelepére, negyedébe, tömblakásába is utánamenni és mind a gyárban, mind más munkahelyi egységben szemügyre venni őt.” (18. o.) (Az idézetek Imreh Istvántól valók.) * A hatvanhat népismereti tanulmány reprezentatív mintát ad a mai romániai magyar társadalom- tudományi törekvéseiből. Mindhárom kötet jól szemlélteti, hogy egy nemzetiség számára menynyire fontos önmaga életének, lehetőségeinek ismerete, s erre támaszkodóan sajátos jellegének ápolása, amint azt Gáli Ernőnek a Korunk évkönyvében megjelent tanulmánya (Az etnicitás egyetemessége) nemzetközi szakirodalomra támaszkodva magas színvonalon kifejti. KOSA LÁSZLÓ BEKE GYÖRGY „NYOMJELZŐ" KÖNYVEI 1. Bővizű patakok mentén. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972. 2. Emberarcok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975. 81
