Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Gazdaság és politika a kisvárosokban
teljesen megváltoztathatja. Ez pedig azt jelenti, hogy a második eset „függetlensége” nem a szerkezet lényegéből következő valami, hanem — mondjuk így — ,,adományozott"’, tehát bármikor visszavonható „függetlenség”. Valójában éppolyan függőség, mint az első esetben, csak finomabb, áttételesebb, rejtettebb formában. Végtére, ha most már össze akarom foglalni mindazt, amit a kisváros gazdaságáról, gazdaságirányításáról és gazdaságpolitikájáról elmondottam, a dolog a következőképpen summázható: A mai magyar gazdaságszerkezetben a kisvárosok nem önálló gazdasági egységek. Gazdaságukban és gazdálkodásukban egyértelműen függőségi viszonyban vannak a felsőbb — megyei és országos — szintekkel. A gazdaság (a társadalmi mozgások meghatározó alapja) szférájában a helyi tanács elsődlegesen a felsőbb akaratok végrehajtója, valóságosan önálló döntési lehetőségei erősen korlátozódtak. Szükségképpen ennek a helyzetnek felel meg a kisvárosok politikai szerkezete, politikai élete is. És itt újra — ezúttal harmadszor — kell hangsúlyoznom, hogy ez a helyzet a gazdaság- és társadalomfejlődés adott szintjén szükségszerű. De —teszem mindjárt hozzá — a szükségszerű mivolt nem szünteti meg és nem is fedheti el a helyzet ellentmondásosságát. Amivel számolni kell, aminek megoldásán (és nem fedőszöveggel való megideoló- gizálásán) töprengeni kell. Visszatérve fő gondolatmenetünkre, nézzük még meg, hogy milyen belső ellentmondásokat mutat a kisvárosnak a szorosabb értelemben vett politikai szerkezete. Önkormányzat, városvezetés — ideológia és reália A kisvárosok központi szerepeinek számbavételétől indultunk el. Térjünk ide vissza. Az volt a kiinduló tételem, hogy a kisvárost kisvárossá tevő város-funkciók együttese legáltalánosabban mint a közvetítő-központi szerep fogalmazható meg. (A nagyvárosok — megyeszékhelyek — és a községek közötti közvetítést, illetve a községek számára az elsőfokú központ szerepet betöltve.) Formálisan ez a funkció a közigazgatási szerkezetben is problémamentes: kisvárosaink többsége járási székhely, ugyanakkor a járási székhelyek legtöbbje kisváros. (Egyébként is a községi rangú járási székhelyek zöme, ha jogállását tekintve nem is, de a településszerkezeti, funkcionális értelemben kisvárosnak tekinthető.) Tartalmi szempontból azonban már komoly problémákkal kell szembenéznünk. A magyar tanácsrendszer alapelvei szerint önkormányzati jellegű. A legfőbb döntéshozó szerv minden szinten az állampolgárok által közvetlenül választott tanács (ill. legfelsőbb szinten az országgyűlés). A végrehajtó bizottság (neve is mutatja!) annak alárendelt, a tanács határozatait kell annak végrehajtania, megvalósítania. Az első belső ellentmondás abban van, hogy a végrehajtó bizottság egyidejűleg az önkormányzat megvalósítója, és a központi kormányzat végrehajtó szerve. Égyszerre kell (kellene) tehát az önkormányzati és az államigazgatási funkciókat ellátnia. A gyakorlatban természetesen hol ez, hol az kerül előtérbe, beépítve ezzel a tanács működésmechanizmusába egy sajátos bizonytalansági tényezőt: gyakran nem tudható, hogy a VB egy éppen szóban forgó ügyben mint önkormányzati szerv — a tanács határozatának végrehajtója —, vagy pedig mint államigazgatási szerv — a központi akarat érvényesítője — jár-e el? Ez a bizonytalanság alkalmat ad(hat) arra, hogy a kétféle elvet egymásra csúsztassák, tehát, hogy a helyi érdeket össztársadalmi érdekként kezeljék, hogy a helyi — tehát helyben hozott, és ezért helyben megváltoztatható — döntést központi, tehát helyben megmásíthatatlan döntésnek tüntessék fel. Pontosan kifejezi ezt az ellentmondást az is, hogy a szakapparátus a VB szerve, nem 38
