Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Tornai József: Csillag-anyám, csillag-apám; Apa-szív; Önérvényesítés; Teljesen elvadulni (versek)
Kevesebb a csodálkozás, több a háború, a kiszámított gyönyör, menekülés az agyrémek elől. A többit rémülete vásznán látja az apa-szív: a föld alatt majd megrezzenek, ha megállsz fölöttem, és nehéz könnyeid lecsurognak arról a műszerekkel körül-rakott sakál-arcról. ONÖRVÉNYESÍTÉS Fölöttem a mindenség zöld csillag-örvénye, s én ezen a hontalan homok-dűlőn nézegetem virág-cafatos cipőimet. TELJESEN ELVADULNI Teljesen elvadulni: mint a szántatlan föld, tele gubancos, keserves gyökerekkel, görönggyel, kődarabokkal, bokrok és kórók züllenek ki belőlem, összerepeszt a nap, csapj le, sárrá bomlasztó eső és hó! Teljesen elvadulni: le az őshideg vizekig, legsűrűbb sókig, ízekig, hadd bukjon föl bennem az idő hidrogénfelhője. Teljesen elvadulni: összekavarodva a Tejút porszemeivel„ mocsári köddel, hallgatással. Ezt súgod meghasadt, vért-síró fülembe, ismeretlenem?
