Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - KRÓNIKA - Katona Imre: Néprajzi útikalauz (VI. Palócok, barkók, matyók, hegyköziek - Felföldi magyar népcsoportok)

mi munkára fogott fiatalkorú. A bandagazda kor­látlan úr volt, a csoport pedig lehetőség szerint nemek és korcsoportok szerint, a fő- és mellék­munkák szétosztásával dolgozott össze. (A kubi­kosok bandagazdája viszont egy volt az egyenlők között, a csoportnak minden szempontból ho­mogénnek kellett lennie!) Bármilyen különös, de az említett hierarchia bizonyos vonatkozásban még a bányászatba és az iparba is áttevődött: a bányabeli munkát éppúgy fokozatokban tanulta meg a serdülő fiúgyermek, mint a parasztit, fokozatosan válhatott szakkép­zett vájárrá is, ill. azon belül is csak lépésenként juthatott valamivel feljebb. „Kint” pedig a falusi (helybeli, paraszti és csak telenként dolgozó), valamint a máról holnapra élő, többnyire idegen eredetű telepi szakmunkások különültek el, e kérdésről azonban előzőleg már szólottunk. Kis­sé hasonló volt a helyzet az ipari munkákkal is, de ott üzemáganként nagyobbak az eltérések. A Felföldön sem egyszerre lettek azonban a parasztok munkásokká, hiába adódott lehetőség helyben vagy a közelben. Eleinte a paraszti mun­kák szüneteiben, keresetkiegészítésképpen foly­tatták, adandó alkalommal azonban visszacsatol­tak a földhöz. (Borsodgeszten az 1945-ös földre­form során minden ingázó, kétlaki földigénylő lett!) Aztán fokozatosan kiterjesztették a bánya-, ill. ipari munka időtartamát, majd állandóra is vállalták, de a család megmaradt a földön. Ha pedig ingázniok kellett, előbb naponként, he­tenként, aztán nagyobb időközökben (havonként) látogattak haza, a családot csak később vitték maguk után. Kialakultak az ingázó, kétlaki mun­kások, (a félig paraszt, félig munkás átmeneti típusai) akikből máig is túlságosan sok van! Ezek családja a legbomlékonyabb és a gyermek- nevelés is megoldatlan. A mai átalakulás A legmesszebbről indult Felföld ma leggyor­sabban alakul át, a fokozatok azonban mindenütt megvannak: a nagycsaládok régen szétváltak, ugyan, de a családtagok legtöbb helyen máig ösz­szedolgoznak: alkalmanként (házépítés, lakoda­lom stb.) segítenek egymásnak. A család képlé­kennyé vált, a tagok nem egy helyen dolgoznak és a hét nagyobb részében nem is laknak együtt, egy-egy családon belül többféle foglalkozás is adódik, mégis máig külön vannak a falunak és e vér­ségi-gazdasági csoportoknak saját törvényeik és külön a nagy társadalomnak. Vélt vagy valóságos ütközések esetén mindig a szűkebb kategóri­ák érdeket döntenek. Igazi polgárosodó tár­sadalom! Az egyén most kezd kialakulni, a tár­sadalmi feszültségek itt nem osztály- vagy foglal­kozási ellentétek, hanem csak a polgárosodás ver­senyéből adódnak: egymást főként a házépítés­ben, gépkocsiszerzésben, az élelmezésben, a ho­zomány felhalmozásában és a pompázatos lako­dalmakban igyekeznek felülmúlni. Szabó Zoltán Cifra nyomorúság c. könyvében még arról írt, milyen szegényes, egyhangú volt a tardi gyerme­kek heti étrendje, valóban három millió koldus országa voltunk! Ma azonban már inkább a három millió elhízott emberé vagyunk! Bármely felföldi étrendet nézzük is, a túltáplálás esete forog fenn! Ugyanakkor még nem tudnak élni a szabad idővel, a művelődési lehetőségekkel. A szakképzettséget megbecsülik, mert több pénzt hoz a házhoz, ám ha a képzetlenebb munkakörök valahogyan mégis jobban fizetnek (pl. a kubikolás), hajlandók azon­nal a „lóról ieszállni”; az ipari (szak-) munkások pedig éppúgy lejárnak az Alföldre nyaranként termést betakarítani (szabadságuk alatt), mint valamikor szegényebb őseik: a summások. A va­lamikori szegényebb rétegek közérzete javult, a vezetés az övék, a társadalom nagyobb része felfelé haladt. Pénzre orientált a felföldi társadalom; a képlé­keny családok bomladoznak, kevés a gyermek, nevelésük megoldatlan, terjed a válás és az alko­holizmus. (Van község, ahol a vásárolt áruk ne­gyed-ötöd része alkohol); sok kérdés tehát még megoldatlan. Ezek jelentős része természetesen nemcsak helyi, hanem — más változatokban — országos is, de az új és a régi ütközése talán sehol nem olyan éles és ellentétes formákban olyan gaz­dag, mint éppen a Felföldön. (Folytatjuk) 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom