Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - MŰHELY - Emlékezés a 100 éve született Móricz Zsigmondra és Móra Ferencre - Iványosi Szabó Tibor: Móricz-levelek a Bács-Kiskun megyei Levéltárban
húzódtak meg olyan ellentmondások, olykor szélsőségek, melyek a szociológusok, a művészek és a politikusok érdeklődését egyaránt felkeltették. Egyidőben hozta létre a fejlett kertgazdálkodást és a sok tízezer emberre kiterjedő reménytelen szegénységet. Ezekben az években itt volt a legmagasabb a születési arányszám, de ugyancsak itt tartották nyilván az ezer főre eső legtöbb tüdőbeteget is. Már a dualizmus korában is bizton számíthatott erre a városra a parasztmozgalom, az ellenzék és a kormánypárt egyaránt. A Tanácsköztársaság idején a népbiztosok hol az egyértelmű helyesléssel, hol a legteljesebb elmarasztalással vették tudomásul az itt történteket. A fehérterror idején tucatjával adta a város a munkásmozgalomnak a mártírokat, egyben felszínre dobott néhány olyan hóhért is, kik hónapokon át biztosították, hogy a határainkon kívül is hátborzongva beszéljenek a Kecskemét környékén történő mészárlásokról. Mégis, az ellenforradalom évtizedeiben itt talált megfelelő működési területet Molnár Erik, az illegális kommunista szervező és ideológus. A baloldali politikusok és művészek szinte kivétel nélkül hosszabb-rövidebb ideig kapcsolatban álltak e várossal, mindenekelőtt pedig Tóth Lászlóval. Illyés és Németh László, Kassák és Szabó Lőrinc, Áprily Lajos és Gél léri Andor Endre, Erdei és Móricz élvezhették e város, illetve az itt élő baloldali értelmiség támogatását. A Tanú és a Válasz, a Magyarságtudomány és az Apolló megjelenésében és történetében Kecskemét jelentős szerepet kapott, Bartók és Kodály muzsikájának népszerűsítéséhez több tekintetben hozzájárult. Móricz, aki ezekben az évtizedekben az író-társadalom vezéralakja, az irodalmi élet egyik fő szervezője, nem mellőzhette a hatalmon levőkkel való kapcsolattartást sem. Éppen a harmincas évek során történt a környező városokban is a közigazgatáson belül számottevő személyi csere. Ennek révén olyan vezetők kerültek élükre, akik a fehérterror idején nem szennyezték be magukat, egyikük-másikuk pedig a fokozódó fasizálódás veszélyét látta meg egyre tisztábban. Ezzel magyarázható, hogy Móricz közülük néhánnyal szoros kapcsolatba került, ami levélváltásokban is megnyilvánult. Jellegénél fogva a megyei levéltár mindenekelőtt a hivatali és a gazdasági élettel kapcsolatosan létrejött iratokat gyűjti. így Móricznak is azok a levelei vannak birtokunkban, melyeket a közigazgatás vezetőihez írt. Születésének centenáriuma alkalmával azzal adózunk emlékének, hogy közreadjuk azt az öt levelet, mely a levéltár tulajdonában van. Leveleit betűhíven és keletkezésük sorrendjében közöljük. Amennyiben szükséges, egy-egy megjegyzéssel egészítjük ki azokat. A sorrendben első levél címzettjére sajnos semmi utalás sincs sem a szövegben, sem a külzeten. Mivel a boríték is hiányzik, így biztosat nem tudunk róla mondani. Azonban nagy annak a valószínűsége, hogy a város polgármesteréhez, Zimay Károlyhoz írta azt. „Kedves Barátom, egy alföldi előadói körutat fogok az ősszel megtenni s legelőször Katona József városába szeretnék elmenni. Nagyon kérlek légy kegyes megbízottamnak, Tihanyi Károly úrnak, aki e levelet személyesen adja át, megmondani, kell-e neki még valakihez ebben az ügyben elmenni, vagy te szíves volnál-e a megtárgyalásokat magadra vállalni. Semmi igényem nincs. Ha belépődíjjal rendezitek, az egészen minimális legyen s olyan irodalmi célra fordíttassék, amit Ti jónak láttok. Nekem csak az a célom, hogy minél nagyobb s előkelőbb közönség legyen jelen. Előadásom kb. másfél órát vesz igénybe s három pontból áll. 1. A magyar sors. A magyarság kulturális helyzete ma Európában. 2. Egy nagyobb vidám elbeszélésem előadása. 3. A magyar irodalom helyzete és jövője. 70
