Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Tanya és kultúra

nem feltétlenül magänyos sziget,megvan a maga családi,gazdasági vagy más természetű kapcsolata a többi szigettel, de a lényeg az, hogy az egy tanyakerítésen belül kialakult normák nem feltétlenül kötelezőek a többiekre. A nagy szélsőségek nem kis részben ezzel is magyarázhatók.

Ami tehát közös ebben a tanyasi kultúrában, az nem a normák kötelességszerű elfogadásából, hanem az azonos, vagy nagyon hasonló létfeltételekből fakadnak. A tanyasi ember nyitott és fogékony az új iránt, méghozzá teljesen gyakorlati alapon: abból a szempontból néz mindent, hogy neki és a családjának mi a jó. Nem mintha ez nem volna általános jelenség, de a tanyasi ember, mivel paraszti hagyományait már elődeik feladták, nem rabja annyira az előítéleteknek, mint az a társa, amely egy sok évszázados zárt falusi közösségben éli le az életét. Mer tehát kockázatot is vállalni, azon túl, hogy a hagyományosan értelmezett paraszti élet születéstől a halálig amúgyis a kockázatok sorozatából áll. Hogy ez a kockázatvállalás aztán kinek jelent lendítőerőt, s kinek bukást, az nem kis részben szerencse dolga is. Lám, ez is egy újabb magyarázat a szélsőségekre. Mindenesetre a megkapaszkodás igényelte a gyakorlatias érzék kifejlődését, sőt — időben visszafelé — tovább mennék; annak idején szülőföldjükről azok kerekedtek fel homoki honfoglalásra, akikben több volt a vállalkozó szellem.

Köznapi fogalmak szerint a kultúrát általában úgy értelmezzük, hogy azt az ember legkevésbé éli munkahelyén és munkája közben — lévén más dolgokkal elfoglalva —, tehát a termelőtevékenységtől különvált szabadidőben adja magát a szellem önépítkezésre, s nagyjából ebből alakul ki egyén és közösség kulturális élete. A tanyasi embernek a kultúrához való viszonya — a lényeget tekintve — más dimenzióban helyezkedik el. Ha úgy tetszik, a termelés és az élet kezdetlegesebb, de mélyebb rétegeihez kötődik. Mégpedig abból a helyzetből adódóan, hogy tanya és szabadidő — egymást kizáró fogalom. A tanyasi embernek modern értelemben vett szabadideje nincs,ha az ez utáni sóvárgás mégis megjelenik, a tanyasi életmód alapjaiban rendül meg, s napjai megszám- láltatnak. A tanyaportának a teendői kitöltik az emberélet egészét, persze nem látástól vakulásig tartó robot formájában, hanem pihenéssel, szemlélődéssel, gondolkodással váltakozó igen sokszínű tevékenység formájában, melyek végsősoron az élet ön- szerveződésének a jegyeit öltik magukra, s amelyben a külső és a belső elemek harmóniában vannak egymással. A tanyasi parasztember kultúrája közvetlenül a termelésből nő ki, azzal alkot szerves egységet. Ez a legfőbb alapelem, amelyet még elődei hoztak magukkal,az ország bármely vidékéről. Ezért van az, hogy a tanyasiak ösztönösen vonzódnak a népi kultúra produktumaihoz; egy-egy menyecskekórus vagy citeraegyüttes több emberi üzenetet közvetít számukra, mint a Nemzeti Színház bármely előadása. Azt lehet mondani, hogy kultúrájukat nem fogyasztják, hanem máig inkább élik, s ez jóval több az előbbinél. Citerázó, mesélő parasztemberek, botot, tülköt faragó pásztorivadékok, sőt hiedelmeket, babonákat terjesztő sámánutódok is előfordulnak a tanyavilág egy-egy rejtettebb zugaiban. Zám Tibor is arról tudósít matkópusztai riportjában, hogy az ottani tanyavilágban napjainkban is terem a folklór. Az persze igaz, hogy a sajtó, a rádió és televízió jócskán jelen van a tanyán, de hogy teljes sikerrel formálnának valamilyen uniformizált gondolkodást, az iránt kétségeim vannak; lévén szórványos tapasztalataim arról, hogy a tömegkommunikáció által közvetített információkat mennyire a saját világuk nyelvére fordítják le a tanyasiak, mennyire a saját léthelyzetük szempontjából értelmezik azokat. Könyvtári statisztikákat lehetne és kellene is értelmezni, arra vonatkozóan, hogy mit és mennyit olvasnak a tanyasiak, továbbá arról, hogyan jutnak könyvekhez; vannak olyan megfigyelések, hogy a könyvkölcsönzést leginkább a gyerekekkel bonyolíttatják le; de van olyan tapasztalat is, hogy némely vidéken, ahol főleg valami új gyümölcskultúra kezd terjedni, s idéz elő gazdasági prosperitást, igen magasra szökik a szakkönyvek olvasottsága. Ez megint a gya52