Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Temesi Ferenc: „Itt is kell maradni valakinek” (Fülöpszállási pillanatfelvételek)

vagy nagy nehezen leérettségiznek, és valami könnyebb munkát keresnek idehaza. A gyerekek magatartásán érződik, hogy mindent megkapnak. Valahogy nem tisztelik eléggé a munkát, a kötelességet.”

„Maga tagja a községi KISZ-szervezetnek. Milyennek tartja?”

„Elég vegyes. 4—5 helyről vagyunk. Főleg lányokból áll. Húszán vagyunk, de egyszerre kb. tízen vagyunk csak jelen.”

„Mit szól ahhoz, hogy a KISZ-titkár nem itt dolgozik?”

„Ha van valami, a vezetőség megcsinálja."

„Például mit?”

„Nem túl dús a program. Ha vezetőségi van, azzal telik el, hogy várunk egymásra. Mire összejövünk, egy-két óra is eltelik. Általában az iskolának szoktunk segíteni, például az akadályversenyben, kiránduláskor, úttörőrendezvényen.”

„Hallom, az idén klubot kaptak az iskolások. Milyenek a klubdélutánok?”

„A klubdélután a szakmunkásképző iskolával nem vált be. A szakiskolás fiúk nem tudnak viselkedni. Olyan lim-lom társaság. A legtöbbje kettessel végezte az általánost. Különben nem tenne jót a lányok tanulmányi eredményének, ha fiúkkal csavarognának.” Eszembe jut az a jelenet, amikor a buszmegállóban a pádon ülve (hátán felirat „VIGYÁZ A PAD TISZTASÁGÁRA!”) egy csoport iskoláslány tekintete elől végül is én kaptam el a fejem.

„Nem tudom, maga hogy látja, de nekem az az érzésem, már a nyolcvanas években élünk.”

„Maga! Mi meg falun.”

(1975/76-os statisztika: az általános iskolát végzett tanulók közül [42], 10 ment gimnáziumba, 9 szakközépbe, 21 szakmunkásképzőbe. Ketten nem tanultak tovább: ők maradtak a faluban.)

„Semmit nem lehet csinálni”

X-szel, Y.-nal és Z.-vel a szakmunkásképző három tanulójával beszélgetünk szobámban. Ahányan vagyunk, annyiféle tájszólásban beszélünk. Dohányfüst.

X. : „Ha végzünk, növénytermesztő gépész papírt kapunk, és ha részt veszünk a 6 hónapos továbbképzésen, gépszerelőit is. Voltaképp traktorosok leszünk. A legtöbben estin le szeretnénk érettségizni. Majdnem mindenkinek van társadalmi szerződése az otthoni tsz-szel, ez 250 forint havonta, plusz 60 forint húspénz.”

Y. : „Az igazgató rendeletet hozott, hogy egyik vendéglőt se, de még az állomási presszót se látogathatjuk. De akkor hova menjünk? Újabban a szombat délutáni kimenőt is elvette, a rossz tanulók miatt.”

Z. : „A kollégiumban fél héttől van szabad idő takaródéig. De semmit nem lehet csinálni. Van két sakk-készlet, két pingpongasztal, meg egy magnó, amit a társadalmi munkán keresett pénzből vettünk. Mi súlyzókat szerettünk volna, de az igazgató azt mondta, balesetveszélyes, mert ráesik a lábunkra ... Egy darabig volt birkózás, aztán az is abbamaradt. Két óra tornánk van hetenként, az is lépésváltásból, gimnasztikából áll. Ünnep, ha focizhatunk. Három vagy négy új foci van, de ki nem adják!”

Egy kérdéssel állítom meg a panaszáradatot:

„Milyen a KISZ érdekvédelmi szerepe nálatok?”

Y.: „Volt nekünk egy tanácsgyűlésünk, ahol felszólaltunk a szombati szilenciumok ellen, azért, hogy a harmadikosok motorral járhassanak haza, hogy ne vonják meg egy hónapra a hazautazást attól, akinek esetleg rossz a jegye, meg ilyenek. Erre az igazgató felállt, és beszélt, beszélt, míg vége nem lett a gyűlésnek. Aztán órán persze jól meg51