Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 6. szám - Zám Tibor: Túl a poklon (kisregény)

már, hogy nem tetszel neki. A látható világ bezárult előtte, s most a tapinthatóval ismerkedett: fehér bottal kopogtatta a járdát...

Leküzdhetetlen kényszer hatására az útkereszteződésben a kórház felé kanyarodtál. A látogatók tömegével sodródtál befelé. Az osztályon a kissé bugyuta takarítónő akadt először az utadba. Megkérdezted tőle, hol van a főorvos úr. Azt mondta „a hűtőben van.” Aztán némi töprengés után mégegyszer: „a hűtőben van.”

Az intenzív szobában aznap éjszaka is haldokolni kezdett egy ember; oxigénpalack, infúzió, EKG, konzílium, minden. A beteg azonban nem respektálta a nagy felhajtást: reggelre meghalt. A fődoki azt mondta, állítólag először életében, hogy nagyon fáradt, lefekszik, szeretne aludni pár órát, ne zavarják, amíg nem feltétlenül fontos. Amikor a kopogtatásra választ sem várva rányitottak, mert már feltétlenül fontos volt, a szőnyegen találták, arcra borulva. Lefekvés előtt meg akart enni egy almát, de arra sem volt ideje, hogy az első harapást szétrágja. Angina infarktus. Az osztályon pánik tört volna ki, de a vetélytárs, a leendő fődoki a helyzet magaslatán állott: behozatta a pántos ládát, a két beteg-hordozóval beletétette a halottat, és leguríttatta a hűtőbe. Azután utasította a főnővért, hogy húzza át a fődoki ágyát. ..

Bent a szerkesztőségben naplementéig hívtad a város Kovácsait, azután a Kovátsait, de amelyik felvette a kagylót, azok közül egynek sem volt Tímea nevű lánya. Hétfőn reggel nyolc után néhány perccel a Finom Textíliák telefonján érted el, akit kerestél. Ne harsogj, mondta Tim, nem ő a nyertes szelvény. „Nagyon örülök neked!” Valami baj ért, hogy nagyon örülsz neki?. .. Annak örülsz, mondtad, hogy őt nem érte baj. „Veled örülök”, csúfolódott Tim. „Veszélyben vagy.” Ne aggódj, őt a tenyerén hordja az Isten. „Veszélyben vagy!” Te mondtad Jákó, hogy őt a tenyerén hordja. „Az az idő elmúlt.” „Honnan tudod?” „Nem mindegy? . . .” Tímeának az a gyanúja, hogy agyadra ment a kőművelés. „El kellene utaznod.” Jól van, elutazol, de ígérje meg Tim, hogy mindig megadja az elsőbbséget, csak teljesen tiszta helyzetből előz, mielőtt forgalmi sávot váltana belenéz a visszapillantó tükörbe, és soha nem autózik szemben a nyilakkal. „Az egész Kreszt megígérem neked, a későbbi módosításokkal együtt.” „Veszélyben vagy”. „Hagyd ezt.” „Onnan tudom ...” „Ne zaklass a rögeszméiddel!” Katt.

A dögnagy kamion-állat előtt talán átgurulhatott volna még a csöpp bogárhátú, de a sofőr profi volt, világjáró volt, és éppen akkor tojást szállított; egy kicsit sem húzta el a kormányt; tudta, mennyire szabad fékeznie, hogy ne kockáztassa a saját testi épségét és az értékes rakományt. Neki volt elsőbbsége. Tímeából újsághír lett.

Ha az ember nem beszél arról, hogy az elmúlás gondolatával foglalkozik, mint halott barátod tette, az azért jó, mert elmúlásával senkinek sem okoz lelkifurdalást. Te, Jákó, nem okozol, mert mire megérett benned a szándék, akkorra kiürült körülötted a világ: senki sincs, akit gyógyíthatatlan lelki nyavalyáddal megterhelj. Berci, a juhász, ha fel is fogná a halotti beszéd alapszavakra egyszerűsített változatát, önigazolást látna abban: ő már az elején megmondta, hogy „rámén maga erre”. A harcsabajuszú kiróna háromszáz forint helyszínbírságot, esetleg elkobozná a jogosítványodat. A kül- és belvilági történéseket megkoronázó tetthez minden együtt van s kéznél. E betonpalota mennyezete alig magasabb, mint hátulgombolós ifjúságod nádtetős viskójáé. Az írógép (lenn van a kocsiban) fedelére lépve könnyedén elvégezhető „cselekmény” legalább annyira stílusos lesz, mint ama cipész- és csizmadiáé, aki a suszterszéket rúgta ki maga alól. Az ujjnyi vastag nylon szakítószilárdsága majdnem akkora, mint a drótkötélé. A kampó erősebb annál, hogy hatvan kiló alatt kihajoljon. Hibalehetőség nincs. Ha ösztöneid nem csapnak be, volna még kilenc esztendőd (benne két szökőév), de az már csak utóélet volna, mert elfogyott a szuflád, kimerültél. Nincs benned hajlandóság újra benépesíteni magad körül a világot, és becsvágyad sincs,

45