Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Zám Tibor: Túl a poklon (kisregény)
az árát; annyira megadtad, hogy még gonoszabb is tudsz lenni, ha kell ... Van azonban egy olyan sejtésed, hogy hosszabb távon a minősítés érvényét veszti. Arra gondolsz, hogy nejed egyszer már megbukott anyaságból. Ha a pótvizsgán is elégtelent kap, felkészületlensége és alkati alkalmatlansága miatt, akkor neked, az apának kell elkezdeni a szülők iskoláját. Ha erre sor kerül, a pártatlan közönség az „előrelátó” vagy az „okos” minősítést fogja beírni az ellenőrző könyvecskébe. Míg te arról elmélkedtél, hogy az élet nem statikus, hanem mobil, Zsálya magába- roskadtan ült. Gondolatban már el is költötte a cserepartnertől kialkudott nagy pénzt, s most összetörte, hogy annyival kell beérnie, amennyit tőled kap. Amikor tízezerben megalkudtatok, megígérted, hogy nem tömöd meg többet a zárat. Ő meg azt ígérte meg, hogy lemond a névviselési jogáról, azaz „jákótlaníttatja” magát. Férjhezmenési szándéka nincs, de özv. Jakobovicsné sem akar lenni. . . Ahogy gondolja, mondtad erre, de az egymás pusztítására pocsékolt esztendők tanúsága szerint a történések gyakran megmásítják a szándékot és erősebbek az akaratnál. Zsályával az történik, hogy férjhez megy, rossz házasságot köt, és csak egy évvel él túl téged. Ha megérzéseid nem csalnak, méhrákban fog meghalni, harminchét éves korában. Fekszel hanyatt a szőnyegpadlón, kampóval az arcod fölött, kötélcsomóval a fejed alatt. Aprólékosan leltárba vetted a múltat, megtanítottad volt hitvesedet ama testrészének rendeltetésszerű használatára; akár itt be is fejezhetnéd a regényt, de a mostani hanyatt fekvés előtt is csúnyán összetorlódtak a dolgok; és a baljós jelek valahogy ránőttek a piros szíves bugyi históriájára. Ami veled soha sem történt meg azelőtt: megállás nélkül hajtottál el egy stoptábla mellett. A másik úrvezető ripityára törhetett volna a papírkabinnal együtt, de úr volt: beletaposott a fékbe, és balra húzta a kormányt. A harcsabajuszú őrmester sípszóval és a csíkos gumikolbásszal a leálló sávba kanyarított. Tisztelgés, okmányellenőrzés, szonda, háromszáz forint helyszínbírság és egy vitathatatlan fejvadász bölcsesség: „Aki elnézi a stoptáblát vagy meghal, vagy megöl valakit.” Tócsa Károly zokon vette, hogy szóba hoztad az írástudóknak a mesterség iránti kötelező alázatát. Neki erről ne szövegelj! Ő mindig azzal a tudattal ül az írógéphez, hogy Közép-Európa legjobb novelláját írja . .. Tócsa ezután zsír- és fokhagymaszagú kiselőadást rögtönzött a projekciós stílusról és a generatív grammatikáról, amiből végül azt hozta ki, hogy türelmetlenül várja a percet, amikor lebrunzolhatja a sírodat ... A közléstől, hogy arra a percre papírforma szerint még kilenc évet kell várnia, mea fiatal író elkomorult s megsértődött: elhúzta poharát a sörösüveged mellől. A pszichiátertől meg akartad kérdezni, hogy mennyire megbízható partner egy szemcsésre összetört neuropata nő; avagy nem kelI-e porrá törni, hogy megbízható legyen?... Az elmeosztály előterében máskor is láttak már benneteket lelkizni. A nővér előre köszönt, a legutolsó kórteremhez vezetett és a fűtőtest melletti ágyra mutatott. „Teljesen beszűkült. Etetni és ágytálazni kell.” A pszichiáter felesége megszokta már az idegen szavak tömkelegét, de a szórakozottság és feledékenység gyanús lett neki; amikor férje egy idegen gyermeket húzott haza az óvodából („gyere, Ritácska, ne sírj Ritácska, mindjárt hazaérünk, Ritácska”) a felesége azonnal tudta, mit kell ilyenkor tenni... Ez az ember, akit viszontláttál, alig hasonlított arra, akit ismertél. Élőhalott volt. A főjogászt gyűrött gallérú, piszkos mandzsettájú ingben láttad viszont, elcsúszott nyakkendője pecsétes volt. A kialvatlanságtól karikás szeme és megnyúlt arc látványa megfojtotta benned a kérdést, hogy alá kell-e tanúkkal íratni a Zsályával kötött egyes- séget?... Nem éli túl, hogy elhagyta az egyetlen asszony, akit szeretett... Arról beszél-e, kérdezted óvatosan, amelyik mindig lekéste a randevút? . .. Nem, mondta, 43
