Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 6. szám - Zám Tibor: Túl a poklon (kisregény)

egy utcabálon. „Nekem ideggyulladásom lesz tőle.” A dallamtól nem, az bakfitty: a szövegtől kap ideggyulladást. Nejedet nem sokkal azelőtt fokoztad le gyalogossá („Hurcolásszon téged a hóhér!”); hogy el ne késsen, indulnia kellett; indult is, mert még remélte, hogy véglegesítik az elit óvodában. Ezért voltál bátor egészen a ház sarkáig utána vinni a döglesztő nótát.

A végén mindent másképp lát az ember,

Amikor már elmúlt a szerelem,

Vihar után megnyugszik a tenger,

Olyan vagy nékem, mint egy idegen . . .

„Ne randalírozz te ökör”, fordult meg Zsálya. „Nem ökör, hanem szarvas.” Tíz ujjad fejedhez téve mutattad szarvaidat. Holnaptól kezdve azt fogod fütyülni, mondtad üvöltve hogy „a boldogságtól ordítani tudnék ...” A lakótelep erkélyei és ablakai addigra megteltek; egy férfi az ebédjét hagyta ott; papírszalvétával törölgette a száját, de még működtette rágóizmait; egy kilencszáz forintos gyes-anya a blúzát gom- bolgatva jött ki; a csecsemőt szakította le melléről, hogy lássa, mit csinálnak már megint Jákóék? Nejed, akitől e hirtelen akcióval elragadtad a botrány-okozás előnyét, meg- szégyenülten rohant át a parkon, és két teljes napig kezes bárányként viselkedett. .. Más alkalommal kiselőadást rögtönöztél a képzettársulás pszichológiai problémáiról. A lélektannak, kezdted, az idők végezetéig tisztázatlan kérdése marad az, hogy miről mi jut az ember eszébe. Neked például az olaj- és földgáz-mezők fölöslegesen elsister- gő lángjairól az jut az eszedbe, hogy az állam csekély beruházással (csupán hőálló rácsot kellene építeni a sistergés fölé) kibővíthetné a társadalmi szolgáltatások körét. A boszorkányégetés nemes hagyományainak újjáélesztése és nagyüzemi intenziválása nemcsak a hőenergiával való okosabb gazdálkodást szolgálná, hanem . .. Nejed bepárásodott és kiment a „hanem”-mel folytatódó mondat elől, mert szemed gyilkos villanásaiból láthatta, hogy ha másért nem, a Turbóka megrontásáért őt is a hőálló rácsra fektetné az a bizottság, amelynek az égetnivalók kiválasztása lenne a dolga ... A szabad asszociációkról szóló referátumot azzal folytattad, hogy ma reggel, míg a klotyón ültél, és célirányosan kibontottál egy papírzsebkendőt („megint nincs itthon wécé- papír”) eszedbe jutott annak a regénynek a címe, amelybe, mint egy nagy szeméttárolóba házasságotok összes szennyét, mocskát beleöntöd. „Túl a poklon.”. Kapkodni fogja a nép. Feleséged, ha addig nem nyúlik ki, „tragikus hirtelenséggel”, számíthat egy dedikált példányra.

A nagy ellenlökésre az adott alkalmat Zsályának, hogy Tócsa Károlyéknál — nejed szavaival — „jó kis társaság van együtt”. A fiatal író már csak titeket vár, hogy bemutathassa az új nagylemezt. ..

Neked aznap harmincnyolc fokos lázad volt; végtagjaid külön-külön akartak leszakadni; szemed guvadt; koponyád a varratok mentén már szinte repedezett, orrcim- pádat meg szüntelen marta valami átlátszó csípős folyadék. Ilyen állapotban nem bocsátkozhattál harcba. A piszkos cselnek a színlelt belenyugvás volt a lényege. Szabályosan felöltöztél; kordnadrág, kockás ing, dzseki, sapka és „na menjünk.” Míg nejed felgyújtotta a lépcsőházi villanyt, te becsaptad az ajtót és ráfordítottad a kulcsot. Emígyen el- barikádozva magad, a levél-rés fölötti kallantyús nézőkén keresztül megkérted nődet, hogy üdvözölje nevedben Tócsa Károly fiatal írót meg az összegyűlt zene-buzikat, de mentsen ki. Lélekben velük leszel, de testben itthon maradsz. Ha a dilis feleséged nem éri fel ésszel, hogy betegnek ágyban a helye, a társaságban bizonyára lesz egy-két közepesen kvalifikált humanista, aki megérti távolmaradásodat. „Végeztem, drágám. Te is hazajöhetsz, ha végeztél.”

35