Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 6. szám - Zám Tibor: Túl a poklon (kisregény)

kilenc hónappal egészséges fiúgyermeket szült. Nem, Jákó, ez a titok kettőtöké; ha megdupláznátok (Bárányné egy lányt is szeretne még, s reméli, hogy az nem örökli, a te nagy, tasla füleidet), az a titok is a kettőtöké kell hogy maradjon: mindörökre ...

Zsályára ebből csak az első félrelépésének tanulsága tartozik: nevezetesen, hogy az első együttlét mindig zsákbamacska. Továbbá: ha egy férfinek kicsi a penise, még az is a nők emberi kiszolgáltatottságát bizonyítja; a méreten aluli testrészt a legbátrabb nő sem teheti vissza a helyére a verés kockázata nélkül, mert ha már meglátta s kézbevette azt, elkötelezte magát az aktusra. A szexológusok szerint ugyan a penis méreteinek nincsen hátrányos szerepe a közösülésben, de ebből csak az következik, hogy elméletüket a szexológusok egymás bátorítására s megnyugtatására koholták, mert maguk is kurta farkúak ... Te, Jákó, inkább Bárányné asszonynak hiszel, aki mélységes csalódást látott az arcodon,s állítja, hogy nem mozgattad („hej, de tudod pedig!”), csak odatartottad, s hiába marasztalt volna Bárány tanár úr a második menetre hegyesítvén, te rohantál a Caola szappanos fürdőszobába, ami egyáltalán nem jellemző rád, ha a partnerral meg vagy elégedve. „Cáfolj meg, ha tévednék.”

Zsálya kész van. Utál, gyűlöl, megvet, „hogy lehetsz ilyen aljas?”, azt kérdezi, s te őszintén megmondod: tőle tanultál mindent, ami viselkedésedben aljasnak minősíthető. Erre ő nyújtja a lakáskulcsot, számolatlanul retiküljébe gyömöszöli a tízezret (a St. Moritzal együtt), aláírja az átvételi elismervényt. Amikor feláll az asztaltól, arca hamuszürke. „Szerettelek”, mondja hangsúlytalanul az „ég áldjon” mellé, de neked Jákó már nincs erőd, hogy tovább hóhérkodj. „Menj a fenébe”, mondod rekedten, de ő még téblábol, tollászkodik, megkérdezi, mit csinálsz ezután? E gyermeteg kérdésre válaszul maradék erőddel még odasózol egyet. Felmégy a lakásodra, mondod, szarsz, zuhanyozol, és kiszellőzteted őt az életedből.

... Másfél év óta most ülsz először angol vécén, s befelé figyelsz, hogy boldog vagy-e? Nem vagy boldog. Kétszer is meghúzod az öblítő láncát (a fogantyút letépte Zsálya), dolgod végeztével is ülve maradsz, hátha a mesterséges vízesés zubogó zajában tör rád a nagy érzés. Várakozásod eredménytelen. Másfél évig csak lavórban és mosó- teknőben tisztálkodhattál, kényelmetlen guggolásban csikorogtattad ízületeidet, míg most végre fürdőszobában, tus alatt élvezkedsz, forgatod a csapokat, a jéghidegtől a tűzforróig minden víz-változatot kipróbálsz, de hiába figyelsz befelé, hogy boldog vagy-e? Nem vagy boldog.

Törülközőt elfelejtettél hozni. Meztelen ugrálsz a nagy szoba közepén, trappolsz körbe-körbe, hogy hamarabb megszáradj. A lecsupaszított falakon mindenütt lyukak, tiplik, szöghelyek; a szőnyegpadlóba mélyedten bútornyomatok; por, papírdarabok, kacatok: az elköltözés szemete.

A látvány, Jákó, elszomorít, s rossz kedved nem múlik el attól sem, hogy felöltözve rovod tovább a köröket — pedig zoknis talpadhoz otthonosan tapad a szőnyegpadló.

... Az első csöngetés rövid, kétszer ismétlődő, bizalmas, mintha megbeszélt jel volna. Barátja vagy a szeretője lakásán csönget így az ember. Gyanakodva mégy az ajtóhoz, arra gondolsz, hogy valamelyik szemfüles nő már ezt a búvóhelyet is kiszúrta. Annál meglepőbb, hogy csak a felületesen ismert házfelügyelő jön. Negyven körüli, kalács képű, nagyon jó formájú asszony, kicsi, vállas, melles, faros. Kancsalít, de nem áll neki rosszul.

— Üdvözlöm önt.

— Én is magát.

— Örvendek, hogy visszatért.

— Nem kevésbé. Mit óhajt?

— Pénzt.

— Miért, mi okból, mi célból, mennyit?

13