Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Csoóri Sándor: Az „Elmaradt versek” ciklusból: Vers két nőhöz, egyidőben; A régi szerető búcsúztatása; Zörög éjjel a mák; Zámolyi utcakép, 1952-ből (versek)
A RÉGI SZERETŐ BÚCSÚZTATÁSA Giliszták s lucskos favirágok a kövezeten. Tavasz szeplői: tócsák — Ma árverezik el szemedet, szádból a cseresznyeízt, derekadról a szoknyát. Ma ütnek rá a döndülő gongra s fekete tölcséren át ma csattan föl a hang: Üzlet a húsra! a húsodra! Senki többet? Üzlet a húszesztendős tűzre! Türelmetlen ágyékod már billen is át a láthatáron s magnézium-égen utolsót villámlik még a hajtűd és kihúny. A testedre írt versek is kihúnynak, a tavasz kézírása körbejárható csípődről. S az édes bűnt, amit velem is annyiszor megosztottál már hajtja, tereli maga előtt egy paradicsomi futózápor. Fölvirágzott, nyugati kocsik visznek lágy Európa fekhelye felé. Orrfacsaró szerelemszagban búcsúztatnak a habos utcák, a Halászbástya fakó csipkéi búcsúztatnak. Integetek, mért is ne integetnék. ZÖROG ÉTTEL A MÁK Zörög éjjel a mák: a lelkiismeretem fölriad rá: végülis elhagytalak. Nyár van azóta is, nyár van már évek óta s te egyedül élsz, egyedül a ketreces házban. Nem szól senki se hozzád: igazítsd meg a kendőd, mert eljöhet még a világ érted. Iszol, ha sírnod kéne, 5
