Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Illyés Gyula: Őshonos, Ütközet előtt (versek)
ILLYÉS GYULA ŐSHONOS Sárkolonccal ma is épp úgy a lábbelin, mint száján kölöncével a ritka beszédnek, jön ki integetéseimre a barázda-középről a régi ismerős. Körülfüstölhetjük az ördögűzés ó és új ajánlataival, ritus-fogásaival, varázsigéivel, áll, ha nem is derékig: térdig-bokáig egy sűrűbb időben, melyben ő ma is honos. Megtárgyaljuk bori (a feleség) tüdő-röntgenét, egy közös unokatestvér (B. L.) építkezését, azazhogy épülését (rokoni kaláka); megígértetik egy közös ebéd. Megyek — meleg, de kétféle szólamú tenyerek kézrázása után — tovább (gépkocsin) száműzetésem maradék esztendeibe. ÜTKÖZET ELŐTT Már megint meg is gereblyézte veteményesét ez a kis nő a frissen tűzdelt nád-palánk közt. Lépeget benne, javítgatja ez évi építkezését akár — no lám! — az is, arrébb a megtért költöző madár. Oly elégedett, ő is, a kis asszony abban amivel — mára — kész lett; úgy tekintget, hogy meg tudná most ülni körben az udvar fáit, a szomszéd tetőket akár nyolc-tíz kikölthetővel, ő is. — így lépeget, biztosan, de hova lettek, hol is maradtak a szárnyak (hátáról a szárnyak!) Felbocsát egy-egy mosolyt a fákra. Elsimít még egy göröngyöt, egy gödröcskét. Kitart, ki ő szemben a kéklő dombsorok mögött nyüzsgő atomstratégák táborával.
