Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 5. szám - Raffai Sarolta: Szememen,számon; Taszítanak,felejtenek; Szabadesés (versek)

SZABADESÉS

Kavicsok, fehér gömbhasak, ébenfekete gyöngyikék, bonbonarcúak, kifliszép meggörbült víz-kőbuborék, amint kezemhez szoktatok: a múlt idő.

A parton itt

nem rezdül semmi. Ólmosan a víztömeg aláfolyik akár az öntvény. Lelke nincs. Hínárja, örvénye halott.

Felszínén fények bukdácsolnak tétován s már idegenül, mert csak káprázat létesül valóságot hazudni.

Fémnehéz

öklök döngik az emlékezetet, s emberre szabott, kicsiny örömök nyomát idézné föl a tehetetlen, megcsalt, kifosztott ráemlékezés.

Múlt idő:

iszap, hínár, békanyál.

Hordalékban mérhető lüktetés.

Múlt idő: élet.

Nem élet ez itt már. Szabadonválasztott. Lám: szabadesés.