Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - MŰHELY - Pándi Pál: Újra: Bánk, a nagyúr (Az emberi és történelmi probléma egységesítésről)

Az ártatlanok vérét is kiontó lázadás gondolatának elvetését jelenti ez, egyszersmind a központi hatalom megszilárdítására való eltökéltséget, az ország érdekét következetesen érvényesítő törvényesség jegyében. Ám ez a körültekintő, felelős álláspont csak annak a — rövid — átmeneti állapotnak a megfelelője, amelyben Bánk bán még nem tudja, mi történik feleségével. Amint tudomást szerez a Melindát közvetlenül fenyegető veszélyről (II. felv. 3. jel.) megrendül benne az erőszakot kizáró törvényesség korábbi mértéke. És mivel a dráma nézője tudja azt, hogy mi történik ezzel — a II. felvonás 2. jelentével — egyidőben Melindával, érzékeli azt is, hogy Bánk vitában érvényesített koncepciója feltételes módban jelenik meg; addig érvé- vényes csak, amíg Melinda tragédiája nem jut el Bánk tudatáig. Mert amikor eljut, attól kezdve már új külső és belső helyzet határozza meg a nagyúr gondolatait és indulatait. Az előző fejezetekben részletesebben volt már szó minderről; itt csak, azt kívántuk kiemelni néhány megjegyzéssel, miként illeszkedik tartalmilag-drama- turgiailag ebbe a folyamatba a II. felvonás 2. jelenete. S ez a beilleszkedés, a kidolgozás minden célszerű aránytalanságával, minden jelentést hordozó nyerseségével az „emberi és történelmi probléma” egységesülésének történelmi-emberi, drámai gyötrelmét fejezi ki.

65