Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Kisváros-közélet-értelmiség
tenkénti ütközése valósítja meg. A kettő konkrét viszonya, az egymásra vonatkozás mindennapi megvalósulása, egyszóval a társadalmi kontroll valóságos működésmechanizmusa azonban megint, és ugyanazon okból, mint előbb, elemezhetetlen. A kontroll vagy még a döntéshozatal előtt működik (a döntéselőkészítés során a pártbizottsággal vagy annak képviselőjével is megtörténik az álláspontok egyeztetése); ebben az esetben változtatás nélkül érvényes rá mindaz, amit az érdekek ütköztetésével kapcsolatosan mondottunk. Vagy pedig, s ez a kontroll másik módja, az államigazgatási apparátus egésze vagy annak egy része tevékenységének értékelése történik meg. Ebben az esetben maga a kontroll egy döntésben (az értékelésben) realizálódik; s ennek a döntésnek a megszületésére megint érvényesek az elmondottak. (Közélet és értelmiség) Ha szűkítem a kört és a (bajai) értelmiség közéleti szerepét akarom vizsgálni, akkor az elmondottak alapján először éppen azt kell megnézni, hogy milyen a hatalmi hierarchia „belső körének” és az értelmiségnek a viszonya, mennyire van beleszólási lehetősége a különböző értelmiségieknek a város ügyeinek az eldöntésébe. Léteznek mindenekelőtt intézményes-hivatalos kapcsolatok, amelyekben egy-egy intézmény, mint ilyen van kapcsolatban a városvezetéssel. A tanácsi fennhatóságú intézmények esetében meglehetősen egyoldalú a kapcsolat; a tanács érvényesíti a maga igazgatási jogkörét. Bonyolultabb, s valóságosabban érdekegyeztető eljárásokra van szükség a városban működő, de nem a helyi irányítású intézmények esetében. Ilyen például — hogy ezúttal ne a legkézenfekvőbb gazdasági szférát említsük — a város múzeuma, amely felügyeletileg a megyei múzeumhoz tartozik. Itt a város- vezetés és az intézmény többé-kevésbé egyenjogú partnerviszonya kell hogy kialakuljon. „. . . annak ellenére, hogy megyei szervezet vagyunk, a kulturális munkába bevonnak minket. A város kulturális tervében szerepel a mi tervünk, és most már ezekben a nagy programokban, mint a Bajai Nyár, a múzeum is állandóan szerepel .. . itt aztán néha vannak problémák, mert a város elsősorban a saját pillanatnyi érdekeit tekinti a legfontosabbnak, mi pedig hosszú távú tervet próbálunk csinálni... de lényegében jó a kapcsolat, és úgy érezzük, hogy a város kulturális életében a múzeum is szépecskén benne van” — mondja a múzeum igazgatója. Az értelmiség „beleszólásának”, a vélemény-nyilvánításnak, lényegében három formáját tudtam elkülöníteni. Az első, és minden valószínűség szerint a leghatékonyabb forma a valamelyik döntésre jogosult testületben betöltött funkció. (Tanácstag, pártbizottsági tagság.) Ebben az esetben az egyénnek lehetősége van a szükséges információkhoz való hozzájutásra, és lehetősége van a reális döntésfolyamatban való részvételre is. Hogy a lehetőség mennyire válik valósággá, tehát, hogy a funkciót betöltő értelmiségi mennyire tudja felhasználni a szervezeti keretekből következő adottságokat, ez nem kis mértékben a személyes tulajdonságoktól, személyes tekintélytől, és természetesen a személy aktivitásától függ. A lehetőséget felhasználók, a közéletben ebben az értelemben aktívan résztvevők arányát Baján (többféle információ egymásra vetítésén alapuló becsléssel) hozzávetőleg az ilyen funkciót betöltők egyharmadára, felére teszem. Az ily módon aktívak természetesen többségükben a hatalmi hierarchia „belső köréhez” tartoznak, s a fentebb mondottaknak megfelelően elsősorban pozíciójuknál fogva tartoznak oda. így viszont ez a forma csak nagyon korlátozott értelemben nevezhető az értelmiség vélemény-nyilvánítási módjának, hiszen jellegéből adódóan, csak az értelmiségiek kis részére, mégpedig csaknem kizárólag vezetőállású értelmiségiekre vonatkozik. (1973-ban, mint láttuk, a VB-tagok kivétel nélkül a maguk helyén vezetőállásúak, az értelmiségi tanácstagok 84%-a is vezető.) 31
