Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - KRÓNIKA - Katona Imre: Néprajzi útikalauz (III. A Fertőtől Zobor vidékéig - Kisalföldig népcsoportok)
A leányoknak nincs ugyan hasonló szervezetük, mint ez a céhes jellegű legénykompánia, de ők díszítik fel a céhkoszorúra emlékeztető legénycímert (a szalagokat évenként, főként aprószentek napján, ill. avatáskor cserélik, és eköré fonják az egyik aprószenteki vesszőkorbácsot is); a lányok maguk is kor szerint állanak fel a templomban. A feltűnően gazdag és régies lakodalmi szokások közül a középkorias és szinte egész Eurázsiára utaló háztűznézés szokását említem, melyet egy 92 éves cikolaszigeti férfi mesélt el Timaffy Lászlónak. A legény helyett rendszerint a keresztapa keresi fel a kiszemelt lányosházat és „virágnyelven” beszél. (A párbeszéd befejezése némileg Petőfi: — Fa leszek, ha fának vagy... kezdetű versére, még távolabbról pedig egy Európa-szerte elterjedt népballadára emlékeztet.) Keresztapa: — Ki vi rágzott egy szép rózsa... Szülők: — Milyen rózsa? . . . Keresztapa: — Gyönyörűszép rózsa: selymes, mint a bársony, piros, mint a hajnal. Erre a szép rózsafára rászállott egy gerlemadár. Elkerget- nék-e, ha itt búgna az ablak alatt? Szülők: — Bántaná-e a rózsát? Megtépné-e hamvas szirmát? Keresztapa: — Dehogy bántaná! Vigyázna rá, mint a szeme világára! Szülők: — Netán megfogná a macska? Keresztapa: — Felrepülne előle! Szülők: — Héjjá csapna rá? Keresztapa: — Beengedék-e előle az ablakon? Szülők: — Beengednénk ... (Timaffy László: Szigetközi krónika. Mosonmagyaróvár—Győr, é.n. 189.) Hasonló színjátékszerű szokás dívik (pl. Rába- patonán) a menyasszony kikérésekor, amikor gyermeket, seprőt, öreg embert, asszonyt —, majd ún. nyoszolyóasszonyt és leányt küldenek ki helyette, ezeket a vőfély mind megforgatja (még a seprőt is!), és aztán kapja csak meg az igazi menyasszonyt! A kisalföldi ünnepi szokások köre szinte beláthatatlan. Minden nap- és egyéb fordulón is történik valami, különösen híresek a köszöntők (még birkanyíráskor is elhangzanak!). A gazdasági munkákat pedig ünnepélyes végzők követik, nemcsak arató, hanem szüreti, sőt fosztáskor csuhéból és csövekből még kukoricakoszorú is készül! Nagy itt a játékos kedv! A Balázs-járás olyan gazdag, mint az itáliai betlehem: a püspöktől a katonán át a parasztig minden társadalmi típust felvonultatnak és meg is szólaltatnak! Csallóközben (Püspöki) az utcán felvonulnak a farsangi dőrék: a bolondkirály újkori utódai, akik fordítva ülnek a lóra, keresztben teszik a csónakot a taligára, a lovakat fehérre meszelik, az udvarokon lopnak és egyáltalán: minden lehető helytelenséget elkövetnek! A tavaszi kiszehajtásra, továbbá a nyár eleji szentiváni tűzugrásra majd a palócok kapcsán térünk ki. Itt még megemlítjük, hogy e sokféle szokás milyen eleven életet él: a Győr melletti Koroncón pl. még legutóbb is állítottak (lopott!) májusfát és villanykörtéket szereltek fel rá, mint a karácsonyfára, hogy egész éjszaka messzire világítson! A híres kapuvári verbunk A Kisalföldre bizonyos népzenei és népköltészeti kettősség a jellemző: egyrészt innen indultak ki a népies műzene új és új impulzusai (Biharitól egészen a századfordulóig), másrészt itt maradt meg pl. a duda, a regösökre (és a pásztorokra) oly jellemző csörgősbot és még más archaikus ,,hangszerek”is. Itt szinte kizárólagossá vált ugyan az új zenei stílus, de alig van olyan régies szokás- vagy alkalmi ének, melyet e vidéken ne ismernének! Az északi peremen elhelyezkedő nyelvsziget, Zobor-vidék pedig olyan archaikus (régies), hogy Kodály Zoltántól máig oda járnak a kutatók, mégsem merítették ki a teljes forrást! De még olyan fejlettebb helyen is, mint pl. Koroncó, legalább 1000 dallamot énekelnek (e faluban két olyan dalos is volt, aki 500—500 nótát tudott), sőt itt ma is alakul új népdal, éppen Koroncón jegyeztek le egy modern, egyszakaszos népdalt, mely az eddigi leghosszabb; 4 sora 100 szótagnál is több! Vidékünkön halász-, vadász-, hajós-, aranyász-, és mesterdal, továbbá az átlagosnál több bölcsődal és egyéb régies dalformák is élnek az uralkodó új stílus (ezen belül a népi-fél népi szerelmi, bor- és katonadalok) mellett vagy alatt! Balladák tekintetében már nem oly gazdag e vidék, de találtak egy kérdéses eredetű Kőmíves Kelemen-töredéket és több más régiséget is. A monda- és mesekincs — az eddigi szórványos gyűjtések alapján is — meglepően gazdag lehet (gondoljunk Jókai Névtelen várában szereplő Hány Istókra!), de messze vagyunk még teljes megismerésétől. Martin György rendszerezte és értékelte a Kisalföld gazdag és történeti (táji) szempontból meglehetősen tagolt tánckincsét. Ezek szerint meglepő régiségek maradtak fenn: így a régies (leány-) körtánc néhány maradványa (a mátyus- földi szinalázás, a martosi pilikézés), a részben szertartásos, részben nemesi udvarokból származott lakodalmi menyasszonyfektető gyertyás- tánc, melynek szigetközi formája: a libasorban járt labirintustánc még középkori és reneszánsz elemeket is megőrzött. Itt virágzott ki legszebben a megszerkesztett, szabályozott (rábaközi) verbunk és ugyanitt maradt meg egy régies tánckezdő forma is, amikor a férfi a nőt karja alatt megpörgeti. (A karikázó, tehát a régies körtánc emléke él a köcsögdobálásban is.) A több részes, szabályosan tagolt rábaközi verbunk a magyar népi táncok egyik csúcsteljesítménye, ez és a szép helyi viselet Móricz Zsigmondot is hangulatos riport (Kapuvári mise) írására késztette. (folytatjuk) 96
