Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - Pákolitz István: Küszöbök (elbeszélés)

címén. Nem mondom, ment is a dolog, de a mama észrevette, hogy ugyanazt csinálom, mint a papa: rakosgatom a hagymát a tányérom szélére. Én tudtam, hogy a papa hagyma-halászásában hangtalan kritika van, s azt is, hogy az enyémben csupán a harag nélküli kunsztozás van jelen. Mama a két művelet közti különbséget nem méltányolta, sőt, az én részemről is duzzogásnak vette az égetthagyma-horgászást: ezért kaptam a két taslit.

Ezt a hagyma-dolgot elmondtam Józsinak, mikor megjött Kalocsáról a nagyvakációra. Azt felelte rá, hogy kvodlicet jóvi, nonlicet bóvi —vagy valami ilyesmit. Értetlenül bámultam rá, mire lefordította: Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. Utána leírta latinul, de valahogy nem úgy írta, ahogy mondta. írásban így festett a mondás: Quod licet lövi, non licet bovi. Nem kellett magyaráznia Józsinak, hogy az én hagyma-esetemben a rómaiak istene a papát példázza, nekem pedig az ökör szerepköre jut. Vagyis: a papa nyugodtan rakosgathatja tányérjára az égett hagymát, mert neki szabad; én viszont ezt nem csinálhatom, mert nem vagyok a papa.

Hanem ökörnek se tartom magamat, mert az év végén egy szép könyvet kaptam a Hirt tanító úrtól, szorgalmam jutalmául. Száz magyar közmondás: ez a könyv címe, de a jupiteres nincs benne. Mindegy, akár jó így, akár rossz, vannak dolgok, amiket a felnőttek megcsinálhatnak, a gyerekek pedig nem.

36