Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - Mátyás Ferenc: Fábry, Mongol tavasz, Válasz (versek)

VÁLASZ

Mindig egyedül, s hódítók közt, mint kiszúrt szemű indián, ütések alatt viseltem magam, a pusztán, periférián.

Mint vándor a paraszt mesékben, hiába leltem kincseket, megbénultam a gyárkéményfüst mérgében, külvárosi szent.

Mindig magam, a legutolsó, elmarva minden vályútól, sors-szabta legszegényebbjeként, ne érhessem magam utol.

Akiknek a keresztjét vettem váltamra, mindig csak azok hagytak el pofátlan gőgjükben, a bűn nyert csak bocsánatot.

S kóstolhattam az öröm ízét, mint tisztáson az őz-suta, akire már a puskacső néz,

S véresen el kell buknia.

Homlokom ránca, kékült ajkam tagadná kudarcaimat, de agyamat hasogatják a ki nem mondott néma szavak.

Most is egyedül, Hódítók közt, a kiszúrt szemű indián, mutogatnak, mint népi tárgyat a hippik ócskapiacán.

S mégis, a kín megszenteltessék, ez ád erőt, hogy még vagyok, közöttetek, s szégyentelenül, barátaim, hű rokonok.