Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Kiss Anna: Kuporgó (verses mesejáték)
mondani. Kerek képedre kiült az a bamba öröm, amitől az ember úgy vágyik a gazdára, mint a kóbor eb, hogy már lerázni sem lehet, ha egy ilyen becsületes ábrázaton megjelenik a gazda-mosoly...! Hát, sok jó zsíros falatot megettem én az asztalodnál. Saját kupám volt.. .1 Belevésetted: „Kuporgójé eme pohár” ...! Nem szaggattuk nagyon magunkat se munkával, se a gondolkodással, mivégre vagyunk ...? Hát nem a mindennapos vacsorákért...!? Ne azért, hogy a Te Népes Családod lehessünk, Cinnia, én, Doktor Vitus, a szolgálók meg a kopók, s Fanni asszony, asztalod dísze, aki,,,mint mirtusz a pohárban” a te szavad szerint, Cinka szerint ecet.. .1 Ő aztán nem titkolta, miként vélekedik az ájulásokról, a főfájásokról, a derekat kékre-zöldre törő hattyútól l-vánkosokról, a lesötétített belső szobákról, ahol te az öleléseddel zaklatod ...! Ó, mondta Cinka, Ó...I s miközben a szolgálók a melegvizes palackokkal futkostak, a konyha meg a belső szoba közt, te majd felfaltad a szemeddel, falhoz csapkodtad a kámforos üvegcséket, mulattál, feketedtél, mintha csak a citeraszó meg Cinka lenne a világon .. .1 Az ám! Fanni asszony helyébe túl sokszor elképzelted, azt hajtogattad részegen, hogy Cinka biztos úgy nyög, mint a gerlék ...! Éppen úgy. Tanúsíthatom. És, mikor Cinka hónapokra eltűnt, szaglásztattál utána, s ráolvastad, mikor előkerült: Te Cinka, te, te rosszbogár, megint kocsmákban muzsikálsz, kötődbe kéregetsz ...?! És szépen szóltál hozzá, szépen Borza! Inkább belerúgtál a kópékba, hogy szemetet csinálnak . Aztán meg, mintha meghibbantál volna. Ujjadról az orrodba került a karika, megrendelted a századik bölcsőt is, meg se gondoltad, hogy évekig nem lehet várandós egy asszony ...!
