Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Tíz esztendő
nemzetben való gondolkodás" feladatát. Noha e követelmény egyhamar tudatosult a Forrás háza táján, csak fokról-fokra értettük meg magunk is, hogy itt lényegében az elkötelezettség összetett értelmezéséről van szó. Jelesül arról, hogy az írói felelősség érvényesülését csak úgy tarthatjuk teljesnek, ha azt az országépítő cselekedetben testet öltő politikai gyakorlat igazolja vissza. Számadással a tízmilliónál immár valamelyest nagyobb létszámú össznépi közösségnek tartozunk. Nem az adok-veszek, illetve a „valamit valamiért" kicsinyes és financiális megfontolása alapján — gondolván arra, hogy az ország minden egyes polgára évente átlag 17 fillérrel járul hozzá folyóiratunk fenntartásához, nem számítva ezúttal az előfizetőket és a számonkénti vásárlókat — hanem mert szent meggyőződésünk, hogy ma is nagy munkát vállal az magára, aki magyar írói elhivatottsággal vesz kezébe akár lantot, akár golyóstollat. Az immár hónapról hónapra megjelenő számaink 96 oldalát azoknak a szerzőknek az írásai töltik meg legnagyobbrészt, akikben ez a felismerés és meggyőződés munkál; azon túl természetesen, hogy a szocialista magyar valóság „itt és most” viszonyainak tágas koordinátái között fejtjük ki tevékenységünket. E tevékenység folyton gazdagodik, s mind szélesebb körökben gyűrűzik. A szépirodalom, a szociográfia és a művészet hármas pillérén nyugvó műhelyünkben egyaránt otthonos a néphagyományok ápolása, a néprajz és a folklór, a magyarság eredetével kapcsolatos őstörténeti és nyelvészeti kutatások nyomon követése, jut figyelem a baráti országok irodalmi műhelyeire, s nem utolsósorban a határon túli magyarság irodalmi és művészeti életére, alkotásaira, öt-hat év óta teszünk nem eredménytelen kísérleteket a vidéki könyvkiadás föl- támasztására a Forrás Könyvek megjelentetésével. E könyvek, továbbá a tematikus számaink összeállításaink „nyomjelző lövedékei” rajzolják ki leginkább azt a röppályát, amelyen haladva a folyóirat — hisszük és gondoljuk — a legjobban képes megközelíteni az Olvasó szívét és tudatát. Az ünnepi lélegzetével sem feledteti velünk, hogy temérdek még az elvégeznivalónk. Szerkesztői tekintetünket egyaránt kell vetni a minőségi mércére csakúgy, mint az élő irodalom legújabb folyamataira. Olykor bátorításra szorulnak nemcsak a kritikusok, hanem a közvetlen valóságábrázolásra vállalkozó írók is. Képzelünk hát magunknak töretlen pályaívet, s gazdagodást oly módon, hogy az eddigi vívmányainknak is részük legyen a szellemi tőkefelhalmozódásban. Mindehhez éppúgy kérjük az Olvasó segítő türelmét, megértését és szigorú kritikáját, mint ahogy kívánjuk magunknak a folyton megfrissülő alkotókedvet, a szerkesztői nyitottságot, érzékenységet és határozottságot. A Szerkesztőség FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR 4
