Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 2. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Építőművészet - „szabad mezőkön”

S mert immár újból itthon érezné magát a feltámadott tudós, Hankovszky Zsigmond, most már derűsebb kedvvel lépne ki megnézni az épületeket. A tervező Farkas Gábor kalauzolná. Tőle megtudhatná, hogy a tervezési megbízásban az alföldi népi építészeti hagyományokra való támaszkodás kritériuma szerepelt. Hol legyen a határ a hagyomány, másolás és új alkotás között? Ez volt az építész legfőbb gondja. Nagyon helyesen, a népi építészetből azokat a tagolási elveket alkalmazta, amelyek segítségével kialakíthatta az épületek — funkció szerinti — arányrendszerét. A formai megoldásokban Farkas Gábor mértéktartóan követte, de sohasem utánozta, másolta az alföldi hagyományokat; míg a felhasználandó anyagot tekintve éppúgy alkalmazta a beszerezhető újat, mint a régit. Üveg, fém társul a fával és a náddal (különösen szépen sikerült a főbejárat feletti nádfedés) a farkasi megoldásokban oly sikerrel, hogy sem a funkció, sem a pályázati kiírásban szereplő építészeti hagyomány- őrzés nem szenved csorbát. Az építész ebben az esetben munkája okán „művésznek” titulálható különösebb aggodalom nélkül, mert úgy teremtett valami újat, hogy az előzőkre összegező, tiszta elmével gondolt s az új céloknak megfelelvén esztétikai minőséget tett a fent- említett tisztásra.

Alapos átgondolását néhány utólag felmerült zavaró tényező (pld. tűzrendészet! előírás!) a végleges összképet tekintve időlegesen megzavarhatta; és a részletekben is előfordult elvétve egy-egy túlbonyolított megoldás (főbejárat feletti világítás megoldása); de ezek a rohanó tempó és a sokoldalú függés szorításában minden kiváló új építményünk tervezőjének felróhatok volnának; s az épület- együttes birtokosának megértő segítségével könnyedén el rendezhetők.

Farkas Gábor munkája minden elismerést megérdemel azért is, mert a környezet alakításában (kerítések, áthidalások) is különös gondossággal járt el; jól „érzett rá” azokra a formákra, amelyek — az épülettel egységben — a népművészeti alakzatokra vonatkozó jelzések inkább, mint szolgai utánzatok.

Nagy Kristóf félig kész, fatörzsből faragott padja éppúgy jól szolgálja a környezeti egységet, mint Mayer Antalné környezetrendezési terve, mely nem lép túl a Rousseau-i elveken; vagy az épületben gyakorta fellelhető, s a színredukciós követelményekhez illeszkedő kerámiaedények.

Hankovszky Zsigmond ilyen gondolatokkal járhatná körül volt portáját, s abban biztos vagyok, hogy a kalauzoló tervezőnek végülis jó szívvel gratulálna ahhoz, hogy a házgyári elemekből történő építészeti kor tervezői is kiszabadulhatnak olykor a „szabad mezőkre” és ehhez az épületegyütteshez hasonló „műveket” is alkotnak.

GOÓR IMRE