Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Oláh Andor: „Tudós ember” vagy „tudatlan kuruzsló”?
„Nagyra becsülöm a jelen kor nagy elméinek sok felfedezett gyógyhatású készítményét, valamint a sebészetben elért szinte művészeteket, és az ember társának szívvel lélekkel oda adó készséges orvosokat. Mégpedig annyira hogy nem érzem magam jobban felszerelve ezekkel szemben mint az az ember akinek csak fadárdája van az oroszlánnal szemben de neki mer menni, amíg a másik a modern tudomány összes fegyvereivel sem mer ki állni a fenevadak vagyis az oroszlán elé.” Ki mer állni. Fadárdával. Tudjuk milyen sok ember gyógyult meg egészen egyszerű módon, amikor a komplikált eszközök mit sem értek. Említettük már, hogy arcáról, személyéből megnyugtatás, derű sugárzott. Ezúttal visszatérünk erre. Mészáros Ferenc második alapelve, ösztönző ereje: csendes és nyugodt lélekkel láss hozzá a nyugtalan, megzavarodott beteg orvoslásához. Nemcsak írott malaszt Fű - könyvében „a csendes és nyugodt élet alapkövei”, hanem erre is építette fel életét, személyiségét és gyógyító tudományát. Betegeit nemcsak boros főzetekkel látta el, nemcsak „helyreroppantotta” gerincüket, hanem mindenekelőtt pánikoszlató nyugalmat sugárzott feléjük, félelem oszlató szavaival is ezt segítette elő és néhány szóval akár, de a csendes és nyugodt élet (egészség) irányában indította el. „Ha csendes és nyugodt életet kívánunk élni az emberek között, úgy állandóan szem előtt kell tartanunk a következőket: az elvett jótéteményekről állandóan meg kell emlékeznünk, ugyanakkor a rajtunk esett sérelmekről és bosszúságokról el kell feledkeznünk. Bármekkora szerencsétlenség ér is, azt nézzük kicsinek. Kis dolog megszerzéséért sokat sohase adjunk. Ami a miénk, ha kevés is, becsüljük nagyra, ami pedig a másé, ha sok is, nézzük azt semminek, vagy kicsinek. (Úgy értelmezve, hogy érdemesnek tartanánk azt jogtalan és igazságtalan megszerzésre.)” Epiktétoszi bölcs tanácsok ezek. Az aggódó, szorongó, nyugtalan betegek között úgy állott, mint a szirtfok a viharzó tenger közepette. Mégis sántít ez a hasonlat. Nem érzéketlenül állott közöttük, ha szilárdan és nyugodtan is. Harmadik alapelve, alapgondolata, ösztönző ereje ugyanis: az együttérzés. „Nem a megnézés a fontos — habár arra is szükség van — hanem a szánalmas rágondolás, érzés azzal a beteggel. Ez segít.” Ez az az empátia, amely az orvosi pszichológia, a pszichoterápia tudománya és a deontológia szerint annyira alapvetően fontos. (Nem puszta érzés ez, mert ez az érzés ismeretre ihleti, ösztönzi, arra, hogy behatóan ismerje meg a dolgozó ember életét, munkakörülményeit, a segítség lehetséges, körülményekhez igazodó módját. Ez a „szánalmas rágondolás” ösztönözte arra is, hogy a rengeteg megtorlás, személyes hátrány ellenére, gyógyítson.) Akár egyetértünk Mészáros Ferenc betegségekre, gyógyításra, egészségre vonatkozó gondolataival és gyógyító gyakorlatával, akár nem, akár elavultnak, akár ma is aktuálisnak tartjuk mindezt, kétségtelen tényként kell elismernünk, hogy tudomány ez, mert egy bizonyos egészet alkotó gondolatrendszeren, elméleten alapuló, ennek megfelelő módszeres gyakorlat. Ezzel és még további tényekkel fogom bizonyítani: nem igaz az, hogy a gyógyító emberek tudása és orvoslásmódja nem más mint empíriás tények, misztikus-babonás nézetek, ősi tudásanyag-maradványok és felülről, a,.magas kultúrából” leszivárgott, közben eltorzult tudásanyag („versunkene Kulturgut”) szervetlen halmaza, keveréke, olyan „mozaikkultúra” melyben a kép egészéből itt-ott, mindenütt jelentős részek hiányzanak, vagy éppen a mozaikkép-darabok összekeveredtek. A speciális elméletnek megfelelő gyakorlatot bizonyítja egy másik gyógyító, özv. Bozó Istvánná, orosházi kenőasszony tudománya is. Gyógyítás asszony volt a nagyanyja, aki 12 éves korában kezdte őt beavatni a tudományba. De apjától, öregasszonyoktól és más gyógyítóktól is tanult. Szolgálóként sokhelyt megfordult, még orvosnál is szolgált, volt tehát alkalma a kíváncsi lánynak a 69
