Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Oláh Andor: „Tudós ember” vagy „tudatlan kuruzsló”?
ismerősének) beszámoltam a félnapos beszélgetésről, de nagyon kinevették az öreget aki csak 4 vagy 6 ujjával a hát gerincet maszírozta ebből ált a gyógykezelése amely 1 betegnél 2—5 szőrig szokott lenni. Az olasz nagyon nagy nép szerűségnek örvendett csak már nagyon öreg volt.” A „kiropraktiká“-t sajátította el, amit azután saját módszere szerint továbbfejlesztett, tökélyre emelt. Ez a kiropraktika Amerikában és a nyugati országokban orvosok és diploma nélkül gyógyítók széles körében alkalmazott gyógyító eljárás, nemzeti és nemzetközi tudományos egyesületek, vaskos könyvek, tanulmányok, kongresszusok jelzik fejlődésének, eredményeinek mérföldköveit. A kongresszusokra nem orvos kiropraktikusokat is meghívnak, ez utóbbiak könyveket is jelentetnek meg eredményeikről. Főképpen a szinte népbetegségnek számító derékfájás (lumbago) és ülőideg fájdalom (ischias, ischialgia) esetén hatásos kezelésmód ez. Dehát mi is az a kiropraktika, amit alkalmazott? Betegei „megnyekkentés”-nek, „megroppantás”-nak nevezték. „Úgy megkapott, úgy megráncigálta a kezem, meg a derekam, megtekerintette a karom.” „A hátam mege került, így mejjen felül átfogott és a tárgyit idevetette a derekamhó és elkezdet ropogtatni, szorított. Irtóan ropogott, mikor a fájós részhez ért, azt hittem, hogy elájulok. Minden hátgerincem megmozdult. És akkor hirtelen elengedett és talpraestem, mint a macska. Ni, mondom, kiment a fájás, ki tudom egyenesíteni a hátam!” „Engemet megrándított úgy! De énnekem minden ízem ropogott.” Mészáros Ferenc megroppantó, gerinc-helyretevő fogásai azonosak — egyéni színezetben és az alkalmazás módjának zsenialitásával — a kiropraktikusok „manipulációi”-val. (A „manipulation” szó Angliában született a helyretevő fogások megjelölésére.) Erre most nem térhetünk ki. Inkább a „helyretevést“ indokoló alapelvéről szóljunk. Ugyanaz volt a felfogása, ami a kiropraktikusoké: „A szervek megbetegedése ... nem mindig az illető szervnél kezdődik, és nem is ott keresendő, hanem az oda szolgáló idegszál kikapcsolódásában.“ „A dolgozó nép betegségének 40—50 százaléka (abból ered, hogy) az izmok közti hártya repedést, vagy szakadást kap, vagy valahol a csigolyák közt fennálló rendellenesség áll elő. Ez nagyon kis bajnak látszik, nevet rajta mindenki, mert némi hátgerinc elhúzódás esetén, ha az oldalról van ... alig észrevehető kis elmozdulások, melyek a gerinc csigolyákon fordulnak elő — még megtalálása is hosszadalmas — igen sok mellék bajokat hoznak maguk után.” („Részleges idegbénulás” által.) „Azértis, ha kimozdult a helyéből, helyre kell állítani.” Megjegyzésre méltó, hogy nem mai, csak felújított ősi gyógymódról van szó. Nálunk magyaroknál is — biztos tudomásunk van róla — a XVII. században még dívott egyfajta megroppantás. Csaplovics hagyta ránk milyen volt a csömör gyógyítása a régi magyaroknál. „A magyarok szinte minden betegséget a csömörből származtatnak. Egyesek úgy gyógyíttatják magukat, hogy egy erős legénnyel a hónuk alatt átöleltetik, felemeltetik és néhányszor erősen megrázatják magukat. Ha e művelet közben a csontok ropogása hallik, akkor a beteg meggyógyult”.9 Ősi soron, hagyományozottan, Mészáros Ferenc ilyesféle kiropraktikát is tanult bizonyára. Nemcsak a pinyerói öreg olasz ember volt a mestere. Az összefüggés még nyilvánvalóbb, ha ismertetjük, milyen nagy jelentőséget tulajdonított Mészáros Ferenc — és méltán! — a dolgozó ember szervezetét, főleg gerincét, munka közben ért folyamatos kis sérüléseken (mikrotraumákon) és egy-egy nagyobb fizikai behatáson (makrotraumán) kívül a „csömör”-nek, azaz — mint „Főkönyviében ípja — „az étkezésből eredő bajok’’-nak. „A gyomor-rontás első formája teljesen jó szervezetű egyénnel és jó anyagú ételtől” történik, ha a kifáradt, kiéhezett munkás ember túl sokat eszik. A megemészthetetlen étel „megfekszik a gyomorban”: romlásnak indul, savasodik, vérkeringés, romlás, görcs stb. következik. Második forma: „az ételeknek egymásutáni evésénél, ha azt gyorsan egymás fölé esszük: sós, édes, 67