Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Hoppál Mihály: Deviáns magatartás és etnikus hiedelemrendszer
mást a két rendszer. Az értékek kultúránként adott rendszerén alapulnak azok az emóciók és érzések, amelyek sok esetben meghatározzák az egyén viselkedését, s amelyeket az amerikai pszichiáter-etnológus (a skizofrénia „double bind”-elméleté- nek kidolgozója) együttesen ethos-nak nevez (Bateson 1972:108). Nem csoda tehát, hogy az amerikai kutatók amikor a lelki bajok okát vizsgálták, eljutottak az értékrend, az ethosz és a hiedelmek problémájához. Például a legalacsonyabb osztályhoz tartozó betegek körében a betegség okaként a rontást igen nagyszámú beteg nevezte meg, s különösen sokan az olasz származásúak (Itáliában igen elterjedt hiedelem a szemmelverésben való hit!). Ez a hit nem egyszerűen az iskolázottság — vagy felvilágosultság — kérdésével van összefüggésben, hanem azzal, hogy az etnikus hiedelemrendszerben létezik egy ilyen kapcsolatsor az elemek között: szem -fbetegség (okozás), tehát a magyarázatot készen kapja az egyén. Fontos eredménye ezeknek a szociológiai vizsgálatoknak annak kimutatása is, hogy a különböző társadalmi osztályokban különbözőképpen ítélik meg (ítélik el) a deviáns magatartást. További fontos problémakör ezzel kapcsolatban, hogy a különböző rétegekből származó betegek különbözőképpen értik meg a gyógyítani akaró orvos szándékait, egyáltalán beszédét, kifejezéseit. Még érdekesebb kibontási lehetősége a problémakörnek, ha a deviáns magatartás és a társadalmi ellenőrzés kérdései együttesen lesz a vizsgálat tárgya (vö. Clinard 1964). Ugyanis nemcsak beteges (vagy már egészen patologikus) deviancia van, hanem léteznek annak kevésbé „elhajló” formái is, például az erkölcshöz, a munkához vagy a közösség más tagjaihoz való viszony, a tulajdonhoz, a valláshoz, egyáltalán a kultúra jellegzetes „ethosz”-ához való viszony formái. A szociológiai megközelítésben eléggé egyértelműen a társadalmi struktúrák függvényeként látják, határozzák meg a devianciát. Minden bizonnyal igazuk van, de a néprajzi, illetve a szociálantropológiai megközelítés lehetőséget ad arra, hogy felhasználva az újabb ún. hiedelemrendszerek kutatása terén elért eredményeket, éppen a másik oldalról vegye szemügyre és magyarázza a deviáns személyiség viselkedését. A HIEDELEMRENDSZER ÉS MŰKÖDÉSE (PÉLDÁK ÉS TANULSÁGOK) A marxista alapozású társadalomtudományban egyre gyakrabban találkozhatunk a köznapi tudat, általában a köznapiság fogalmával, mint fontos kulcsterminussal bizonyos jelenségek besorolásakor, jellemző tulajdonságaik meghatározásakor. (Érdekessége e kategóriának, hogy egyfelől szemben áll a tudománnyal, mint tudatformával, de elkülönül az előbbivel oly gyakorta szembenállított művészi tudattól is — de megállapítható, hogy igen széles területeit fedi le a tudati jelenségeknek!) Érdekes szerepe van vagy lehet a köznapi tudat vizsgálatában a néprajznak (a kulturális antropológiának), hiszen lassan már másfél-két évszázada mást sem tesznek e tudományág munkásai, mint az ide vonatkozó adatokat gyűjtik, és rendszerezik, nyugodtan állíthatjuk a világ összes népénél. A mindennapi életet vizsgálva eljutottak a napi cselekvési láncokat (Hall 1977:140) irányító mechanizmusok (motorikus és mentális) vizsgálatához. Itt abból kell kiindulni, hogy az egyén ismereteinek tárházából — vagy pontosabb kifejezést használva: ismereteinek halmazából — építi fel kultúráját és ezek az ismeretek hálószerű rendszert alkotnak (Hajnal—Hoppál 1976:491). Sajnos sem az általános marxista társadalomelméleti kutatás, sem pedig a konkrét hazai néprajzi kutatás nem világította meg kellőképpen ennek a széles értelemben felfogott hidelemrendszernek a tulajdonságait, szerkezetét. Pedig a társadalmi tudat — s a hiedelemrendszer kifejezést bizonyos megszorításokkal ennek szinonimájaként 44
