Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - Tarján Tamás - Reményi József Tamás: „Forrázó” Paródiasorozat (Paródiák Raffai Sarolta prózájáról, Kalász László verseiről és Serfőző Simon riportjairól)
SZÁZ FORINTNAK futnia kéne legalább tíz üveg sörre De ekkora pénzből harmadik kör nem jöhet már a második körre Zsivjec Ooldfaszl Lövenbrau Stefi az ember a nyelvét kitöri Zsebbel se bírja a költő — seregbe Mátyás Kinizsi! SERFŐZŐ SIMON HAZARÁNDULÁS Üldögélek, estébe hajló délutánon a szerkesztőségben, ahová életsorsom vetett. Körülöttem verskéziratok: balkéz felől kettő Kalász Lászlótól, jobbra még negyven Kalásztól, szétszórva a padlón nyolcszáztizennégy vers Kalásztól. Szedegetem a szemeket, szerkesztem a rovatot. Akkor éreztem meg derekamon a rándítást: megint húzkodja valaki erősen odahaza az eltéphetetlen kötelékeket! Megigazítottam a csomót, mivelhogy vágott vesetájt, kiváltottam a félárút, s most zötyörög velem haza a kisvonat. Elüldögélem ezt a pár órát Sánta Hapták Jani bátyám mellett. Hányszor is megtanított a gereblye ízére a papsajtosban (mert mifelénk gereb- lyónek mondják azt a szerszámot, amelyiknek fogai vannak és nyélben végződik. Kézbe venni mi az utóbbinál szoktuk). Öreg Hapták veri a blattot két hasonszőrűvel; „Lűttek már ennek a makkultinak” — dörmögi néha; és richtig. Nagy beszélő a vén sündöri, néprajzosok is megfaggatták már nemegyszer. De mostan aligságos a mondhatnékja, csak guberál, meg kortyol a márkaszőlőből. Nagy újság van idehaza, tudom meg hamarost az állomáson a verebektől. Csak elveszi a presszós Borikát a Diszkó Anti! Amikor a téesz fejőüzemében nem találta meg a számítását, a nagyvárosba szakadt a fiú, de leánykérőbe bazasutálkodott. Takaros házuk emeletezkedik Diszkóéknak az alvég csücs- kiben, tavalyelőtt építették, jól megszórva a lila maltert üvegszilánkkal, tükörcseréppel, hogy viliódzzon, ha veri a nap. Semmiden nincstelenek voltak a háború előtt, a 45-ös foi’dulattal vettek rajtot az új életbe ők is. Ami tíz holdacska földet kaptak az osztásnál, elsőként vitték be a közösbe (merthogy a faluszélről indultak az agitátorok). Hiúak is rája — mindig a régi lemez. A Rátarti Borika se akárki, őt már diplomás emberek is pallérozták. Gyerekszerelem az övék Antival: most májust írunk, szeptember elejére meg várja Borika a gyereket. Mondják, nyelvére vette őket a falu: hát hogy nem gondoltak arra, szerencsétlen porontyka veszíteni fog egy évet az iskolában! A lagzi módos, ahogyan illik, jut mindenkinek étel, ital bőven, kis szárazpogácsát még a haragosok is hozogattak. Húzzák a zenészek, fialja a menyasz- szonytánc a bankót. De látom én: az újházasok tekintete messzire néz. Elmennek ők innét rövidesen, legföljebb ha ünnepkor hazazsiguliznak majd. Csak az idősek, azok maradnak, idegyökerezetten. Amíg élnek. Kiülnek a félrefésült hajú házak elé, lesik a postást. Várják a lapokat, nyitják: van-é szociográfia, irodalmi riport ? Hiszen az ő életükről gyarapodik kötetté a dokumentum. JLl±lAlllAliI±imiAlAJÜfeí±lAlMtlAlAl± 42
