Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - Tarján Tamás - Reményi József Tamás: „Forrázó” Paródiasorozat (Paródiák Raffai Sarolta prózájáról, Kalász László verseiről és Serfőző Simon riportjairól)
)>itT$T*?tNíof«fthícítí$?'>uftmitrtuUHf>niit.T<n TARJÁN TAMÁS—REMÉNYI JÓZSEF TAMÁS PARÓDIASOROZATA RAFFAI SAROLTA EHETSZ HOLNAP IS avagy a fridzsiderszocialista asszony kisvárosi gyötrelmei REGÉNY EGY RÉSZBEN (részben egy dráma) Mibe kerül ? Semmibe. Férjem, Bosch Lehel hoz az ő Cicukájának egy másikat. Most is odavan. Tudom, elsütöd a viccet, hogy én is odavagyok. Nem baj, Cicuka, erős leszel, és beismered, hogy tényleg. No, mindegy. Most boldog vagy? Szereztél Lehelnek egy hét kiküldetést, Mikla Józsit meg odatámasztottad az ablakommal szemben az akácfához, és lesed a fejleményeket. Ja, igen, és kerítettél egy kollégiumot, ahová Micukát bedughattam; a régi barátnét, Macukát meg ugyancsak készenlétbe helyezted. Nem mondom, tip-top helyzet. Kedves tőled, Sors, hogy ennyire törődsz velem. Lássuk hát, mire megyünk ketten. Szóval megrepedt a mosóteknőnkön az ezüst szappantartó, azt kellene cserélni. Valódi iparművészeti remek. Persze itt nekünk volt a mosóteknőnkön először ilyesmi. Ez már nyugati színvonal. A kokszkályhát is Lehel tapétáz- tatta be öt évvel ezelőtt, japán kolibrimintával, a doktorék tőlünk vették át. A Kohinoort meg tavaly karácsonyra kaptam, külön bársonytokban, kiemelendő a dolog értékét. Fuj, jellemző Lehel kisstílűségére. Beleborzongok. És ezt eddig észre sem vettem. Igaz, akkor sem okozott örömet. Kivágtam valahová a spájzba, azt se tudom, merre van, talán fölülről a harmadik polcon, jobbról az ötödik dunsztosüveg mellett. Eh. Én nem ezt akartam. Egy vertfalú albérletről álmodoztam mindig. Mikla Józsi megszerezte volna, de csak ígéret maradt az is . . . Érzelegj csak Cicuka, érzelegj, utána mindig világosabban érvényesül, hogy alapjában véve milyen egészséges humorú, emancipált nő lennél te, ha Lehel fondorlatosán be nem hálóz. De erről később. A Sors tartogat még meglepetést. Lehel. . . Macukának persze könnyű. Neki van az öreg Szaratovja, ötvenhárom éves, igaz, garancia nincs rá, de legalább nem is veheti el, hiszen felesége van és két gyereke. Milyen érdekes, a történelem hogy ismétlődik: Mikla Józsinak is egy felesége lesz, meg két gyereke, de erről még nem tudok, mert az lesz a Végső Lökés. Szóval, Macukát Szaratov nem veheti el, és így Macuka felhőtlenül élhet az anyjával, a két nagypapával és az öt unokahúggal egy szobában. Függetlenül. Pszt, most kettéválik az akácfa meg Mikla Józsi, s az utóbbi elindul a kétszintes luxuslakásunk felé. Istenem, alig ismerem meg, tizenkilenc éve nem láttam. Legalább húsz évet öregedett. Bejön, elébem térdel, két kezét mellső- leg tartja maga elé. 40
