Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csalog Judit: Az igazság győzelme
én szeretnék szegénykék idegeire nagyon-nagyon vigyázni. Csak nem tudom, meddig bírom még, s képes leszek-e uralkodni az érzéseimen. Ha kedved van, írjál magadról pár sort. Szeretném tudni, mivel foglalkozol, vannak-e barátaid, családod — egyáltalán: hogy élsz? Hát köszönöm, hogy végighallgattál. Szeretettel üdvözöl a távolból ismeretlenül: 196 .. . december 2. Juhász Sándorné (Nóra). 5. ... december 9-én megkaptam a felmondást. Indok: megrágalmaztam főnökömet. Próbáltak némi jóindulatot színlelni: elbocsátás helyett áthelyeztek az alsó tagozatba. Fegyelmi úton. Mivel ezt nem voltam hajlandó elfogadni, most — egy helyen eltöltött tizenöt évi szolgálat után — két hónap felmondási időm elteltével mehetek, amerre a szemem lát. Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt a végzést. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen teljesen felelőtlen és formailag is ilyen szemérmetlenül szabálytalan ítélet a mai Magyarországon jogerőre emelkedjék! Ami nálunk folyik, az ítélkezés, a tények vizsgálata nélkül. Itt hivatalos okmányban mernek rögzíteni és szentesíteni szemenszedett hazugságokat. Ilyesmi csak a koncepciós perek idején fordulhatott elő. De az az idő már szerencsére elmúlt! December 21-én behívatott a megyei főnököm, és a szobájában ünnepélyesen felolvasta az ellenem hozott fegyelmi határozatot. Kértem, hogy indokolja meg: sorolja fel konkrétan a bűneimet, s bizonyítsa be azt is, hogy valóban elkövettem őket. Ezt megtagadta. Tíz perc alatt végzett velem. Erre én azt feleltem, hogy tizenöt évi elismerten jó munkám után nem lehet engem csupán azért elküldeni, mert megsértettem a főnökömet. Mire ő azt mondta, ocsmányul vigyorogva, hogy ez az, amiben tévedek. Erre én megmondtam neki: amíg nem kapok kérdésemre elfogadható, tisztességes választ, el nem megyek innen az irodából. Hívjon rendőrt, vagy telefonáljon ápolókért, húzasson rám kényszerzubbonyt: önszántamból nem megyekel. 8 óra 15-től 12 óra 35-ig ott ültem egy fotelben, és hagosan olvastam a táskámból elővett Radnóti-kötetet. Csak a legutolsó vers elolvasása után távoztam. Válasz nélkül. Verám,én nem adom fel. Végső esetben Pestre költözöm, bármilyen munkát vállalok, de valahogyan kiböjtölöm, míg eljön az időm. Mert biztos, hogy eljön az az idő, mikor egy kis beosztott tanárnak mégis csak igaza lehet dzsentroid kiskirályokkal, hatalmi tébolyban szenvedő őrültekkel és hamisan tanúskodó, megfélemlített kollegákkal szemben. Én hiszem, hogy ez az idő eljön, s igyekszem addig megőrizni emberi méltóságomat. 197. január 4. Szeretettel csókol: Nóri 6. Drága Verám! Örömmel értesítelek, hogy a dolgok, ha lassan is, valamit haladnak előre. Tegnap bementem, panaszt tenni, a megyei szakszervezethez. Nagyon kedves, idős bácsi fogadott és hallgatott végig, majd megkérdezte, megfellebbeztem-e a fegyelmi határozatot. Elmondtam neki ezzel kapcsolatos „élményemet”: jártam ügyvédnél, aki egy ismerősöm ismerőse. Mindent elmeséltem őszintén. Az ügyvéd aljasul viselkedett. Miután 50
