Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Horváth Péter: A szabadulás (elbeszélés)
És miért éppen őt? Ha jelenti, mi történt, a Szamaras kap tíz kormost a pálcával, meg se kottyan neki. Aztán, ha Zsuzsanna néni kimegy, őt veszik elő, esetleg Jakabot is lefogják megint. — Tehát? — Köcsög hallgatott. — Rendben van. Reggeli után jelentkezz az ügyeletes-szobában! Sorakozóhoz felkészülni! Kitódultak a mosdóba, Köcsög Jakab mellé került. Jakab ügyetlenül paskolta magára a hidegvizet a sorvadt karjával. — Ha szólok, rosszabb lett volna neked! — mondta Köcsög. Jakab nem nézett rá, behúzott nyakkal iszkolt vissza a hálóterembe, öltözni. Tardi és Szamaras közrefogták Köcsögöt. — Te, ha pofázol . . .! — Tardinak kése van! — vigyorgott a Szamaras. — Nagyon vigyázz, figyelünk! A kétszáz kisgyerek dideregve énekelt a zászlórúd előtt. — Lent, hol a tölgyek Átszeli bújva, őrzik a völgyet, újra meg újra kúszik az erdei út. körben a völgykoszorút, ott, a mélyben a völgy koszorút! Jakab nagynehezen kibogozta a zsineget, a zászló lassan kúszott az árbóccsúcs felé, de félúton elakadt. Jakab rángatta a madzagot, hiába. Köcsög két méterre állt tőle, a harmadik raj első sorában, Tardi mellett. — A marha! — suttogta Tardi. Jakab már két kézzel tépte, cibálta a felvonóspárgát. Zsuzsanna odalépett hozzá, igazgatott valamit a kötélen: — Most próbáld! A lobogó ismét felszaladt az árbocon, de most sem jutott a csúcsra. — Kimszesek vágtak Hősies tettre, hajdan e tájnak, harcra nevelte élükön Ságvári járt. őket a lángszavú Párt, védte őket a lángszavú Párt! A hátsó sorokban mozgolódás támadt, a Szamaras Tóth felröhögött. A zászló makacsul tartotta magát. Zsuzsanna intett Vizinének, hogy hagyják az egészet. — Hogy képzeli?! — Viziné odalépett az árbochoz, és átvette a zsineg kezelését. A nemzeti lobogó, akár egy cipzár fogantyúja, járt le-fel: a középig. Viziné Jakabra mordult: —Te rontottad el! — Megrántotta a madzagot. A zászló, megszédült madár, csattogva, vergődve hullott a földre, a szakadt zsineg is leszaladt a hóba. — Gyerünk, mássz fel! Jakab bizonytalan pillantást vetett Zsuzsannára, ki Viziné mellett állt, aztán felnézett a zászlórúdra. Köcsög kilépett a sorból: — Majd én ...! — Vissza! — vezényelt Viziné. — A zászlófelvonás a napos feladata. Jakab, foga között a zsineggel, mászni kezdett felfelé. Félúton megpihent, lenézett. — Kín meg a börtön Tudta, hogy győznek, járta e földön, ők az erősek, mégse riadt sose ő. s virrad a drága jövő, fénylőn virrad a drága jövő! — Fogadjunk, hogy leesik! — súgta Tardi. — Fix, hogy lezuhan! Jakab nagy levegőt vett, mászott tovább. Amikor felért a csúcsra, a jó kezével megkapaszkodott, a rosszal megpróbálta átfűzni a zsineget a csigán. Sikerült. Lefelé hamar megtette az utat. — Most esik össze — dünnyögte Tardi. 14
