Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Pintér Lajos: Versek (Bearanyozott omlás, Testem földútján, Apám elvermelt szemére, Istenhegyi borospohár, Párbeszéd a hírszerző fával, A didergő nyár meghódítása)
kút, mely önmagába beleomlik, beleromlik. Kasza, mely önmaga élébe dől-, s véglegesen, s jeltelenül múlik el! És elsimul utána, megújul legteljesebb arcod, a Föld. TESTEM FÖLDÚTJÁN Bartók: Zene húros és ütő hangszerekre és celestára, 1937 Vérem csöppje: katicabogár a kézfejen. Emeld a verset, emelem. Majdnem megszakadok, emelem, nézem szájamat megtörlő kezem: vérem csöppje katicabogár a kézfejen. Ha szárnyalván szállni tudsz, költő, emeld föl mindened. Emelem. Könnyűvé tett, feloldott a könnyűvérű, könnyűléptű zene-, házak gerincoszlopán futottál föl vele, föl, föl, föl, hát emeld magaddal mindened. A gyöngeséget is, köhögésed ugató kutyák hangját a hegyi éjszakában? Mondottam: mindened. A szégyent is, a gyalázat pecsételte szégyent is, a bevert és bevarrt szájak szégyenét? A szégyent, ha a szavak vitorlájából kifogják a szelet? Mondottam: emeld magaddal mindened. Az öklendező szégyent helyettük is, kiknek szájában romlott étek az ének? Mondottam: mindened! Patkányok bérházát, a hivatalt is, hol protekció duruzsol, és seggen csúszik, oly hálás a pénz? Mindened! Emeld a verset, emelem. Majdnem megszakadok, emelem. A mindennapi háborút is, testünk földútján éj-időben tapogatózó tankjaival? Mondottam: mindened. A gondot is, hogy törött már minden egész, törött már minden pohár, s hogy nincs már tiszta forrás, melyhez visszafuss, és szarvas-szájaddal ihass? Gondra a választ is?: megzápulhat a tengeri teknőc tojása, de nem romlik meg a tenger, nem a forrás. Emeld a verset—, emelem.
