Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - SZEMLE - Péter László: Benkő Samu: Haladás és megmaradás
1972-ben megjelent könyvecskéje, a Murokor- szág, mostani gyűjteményének legterjedelmesebb, bevezető tanulmánya. Társadalomrajz gazdasági és történeti alapon: szülőföldjének, a zöldséget, főként sárgarépát (murkot) termelő Alsó-Nyárádmentének (pontosabban három falujának: a szülőfalu Lukafalvának — 1952 óta Dózsa György a neve —, Lőrincfalvának és llencfalvának) kétszázéves históriáját vázolja benne föl. Meglep, hogy a nyárádmentiek is úgy termelik a hagymát, ahogy a makaiak: hőkezelt dughagymáról. De az már nem, hogy a murokországiak az átlagos földművelőknél tanultabbak, csiszoltabbak voltak, megint csak akár a makaiak, de hozzátehetném: ahogy a röszkei paprikatermelők, kecskeméti szőlősgazdák, baracktermelők, azaz mint a belterjes kultúra művelői általában a szemtermelőkkel szemben. Ezen a viszonylagosan jóléten virágzott azután ki a magas műveltség is: a három falu feltűnően sok papot, tanárt, ügyvédet és más értelmiségit bocsátott ki. Benkő Samu stílusa tárgyias; csak ritkán, okkal szól bele szubjektiven. Szülőföldjéről szólva őseit is fölemlegeti. De sokkal inkább szellemi őseit. A két Bolyai és Apácai igézetében nőtt föl. ,,A marosvásárhelyi református kollégiumban a matematikus apát és fiút tanították meg tisztelnünk; Kolozsvárott, a Farkas utcában az Utrecht- ből hazatért, a gyulafehérvári fejedelmi aulában megfenyegetett és ide húzódott kollégiumépitőt állították eszményképül elénk derék tanárok.” E kötetben is jelentős fejezetek szólnak e „szent háromságról”. Másutt azt írja Benkő: „Hosszú, kényszerű útkeresés után, mivelhogy szerfelett érdekel a jelen, és kíváncsi vagyok a jövendőre, az elmúltak tanulmányozására adtam a fejem.” A paradox fogalmazás szellemes. Elhatározásából fakad A helyzettudat változásai című elmélkedése az értelmiségi helytállásról, Rákóczi Ferenc, Apor Péter, Bőd Péter, Tessedik Sámuel, Bölöni Farkas Sándor és Kemény Zsigmond arcképét egy-egy új oldalról fölvillantó tanulmánya. Ha nem portrét fest, hanem mozgalmat, intézményt, áramlatot idéz föl, az eszmék történetét kíséri figyelemmel, a kort jellemző sajátosságokat mutatja föl. A fölvilágosodásnak az erdélyi művelődésben való meggyökerezését például olyan szokatlan műnemekben mutatja ki, minta prédikáció meg a levelezés. „Az igehirdetés lesz a korszak publicisztikája.” A botanikus és historikus Benkő Józsefnek legfőbb műfaja a levél; Erdély történetének forrásait így kísérelte meg összegyűjteni. A katonáskodásra szorított székelyeknek szinte egyenként kellett megküzdeniük a császári szol- dateszkával, hogy iskoláikat elvégezhessék. Petke Mihály illyefalvi deák 1773-ban az egyház” segítségét kérte, mert özvegy édesanyjába császáriak bilincsbe verték, így akarták fiát az udvarhelyi gimnáziumból hazakényszeríteni szolgálattételre. Az ilyen módszerek visszahatása az 1848—49-i szabadságharcban tört föl: a székely értelmiség minden másnál jobban tudta, mi ellen fog fegyvert. „Törekvése megfelelt a történelem logikájának, hiszen a határőri intézményen, akárcsak a jobbágyságon, a forradalom még elbukottan is diadalmaskodott.” Mindössze négy évig (1814—18) élt, tíz számot ért az első erdélyi magyar folyóirat, az Erdélyi Muzéum. Döbrentei Gábor szerkesztői elve ma is példás lehet: „Csak bélyege légyen a munkán az észnek, ízlésnek, felvészi, ámbár nem mindenütt egyeznék is meg béküldő gondolatjával, ítéletjével.” A folyóirat, amelynek fő társadalmi támasza a születő polgári értelmiség, a korszak egyetlen magyar nyelvű időszaki kiadványa volt. Maga köré vonta a szellemi élet legkiválóbbjait, szolgálta a nemzeti öntudat kialakítását, a magyar nyelv ügyét, s mindezt a haladás eszméjével párosítva a magyarság általános kulturális fölemelkedését. Az egyetemes magyar művelődéstörténetben jól ismert személyiségeken kívül Benkő Samu a hazai köztudat számára fölfedez néhány kisebb hatósugarú, eleddig homályban maradt érdemes tudós egyéniséget is. A már említetteken (Benkő József,Beke Sámuel, Ormós Zsigmond) kívül ilyen Sípos Pál, korának egyik legjelentősebb gondolkodója, matematikusa és természettudósa, Kazinczy barátja. Benkő Samu meggyőzően mutatja be őt mint a magyar filozófiai esszé megteremtőjét. Noha életében egyetlen ilyen műve sem jelent meg, s egészükben máig is kéziratban hozzáférhetők csupán, a tudománytörténeti kutatás lényegüket már ismertette. Az ő életműve mindennél jobban bizonyítja, hogy a Bolyaiak nem magukban álló jegenyék, hanem egy televény erdőből legmagasabbra nőtt fák: a buja erdőben pedig százszámra termettek tőlük csak valamivel alacsonyabb szálfák. Az erdélyi művelődéstörténet nagy egyéniségekben és jelentős kezdeményezésekben való gazdagsága Benkő Samu válogatott tanulmányaiból meggyőzően tárul elénk. Az erdélyi nyelv sajátos ízeit, sajnos, csak idézeteiből élvezhettem. Benkő Samunak még nyelvi szeplői, divatszavai is a hazai pályatársaiéval rokonok. Pedig szerettem volna a kolozsvári tudós stílusában is találni olyan jellegzetesét, mint tanulmányainak tartalmi értékeiben. PÉTER LÁSZLÓ 86
