Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - SZEMLE - Goór Imre: Pákolitz István: Vargabetűk
I közt az egy utat, / amely a jóság fái közt / ez őrült bolygón igazra mutat.” S végül utaljunk Takáts Gyula költészetének harmóniájára, melyben az antiquitás-élmény, a filozofáló hajlam sajátosan fonódik össze a magyar táj (Dunántúl, Balaton) és múlt s a jelenkori magyar költő felelősségérzetével. (Szépirodalmi, 1978) SZEKÉR ENDRE PÁKOLITZ ISTVÁN: VARGABETŰK Különös ajándék Pákolitz István újabb verskötete. A sok önéletrajzi elem és a költői formák természetes jelenléte hitelesíti azokat a társadalmi érvényű megnyilatkozásokat, amelyekben az alapvető emberi tartás a közösségi erkölccsel s a humánummal rendbe szerveződik. A hajdanvolt gyermeki világról valló szűkszavúan okos líra; a ma s a tegnap mikro-törté- nései a szubjektív és az általános érvényű dolgok nyelvi, képi, logikai felvillanataival olyan légkört tudnak teremteni a Vargabetűk egyes darabjaiban, amelyeknek jelképei mentesek a patétikus sallangoktól, nagyon közel férkőznek hozzánk, s szinte észre sem vesszük, hogy olvasmányélményünk e szimbólumok parti építményei között folyván, a fent emlegetett erkölcsi tartásra formálja egyéniségünket. így lehetünk egyszerre az anyagi, s a szellemi világban; földön és égen; történésben és történelemben; miközben humoros, az érzelmeket—az érzelmességtől megóvandó — férfiasán kezelő, a groteszknek is tág teret nyitó költői dallam tart bennünket fogva, mely isko- lázottan tudatos, erőszakolatlan nyelvi leleményektől gazdag és pákolitzian új. Nagyot ugrik a bakanóta dallamvonala a költő közvetítésében: „Mosgyaatokreg-rúúták / meerporosak vaagytok” — felhangjai közül az üzemi daliás „iparszerűségében” a tuareg—rútság éppúgy elfér, mint a tengeri-tisztaság, vagy a nyelvemlékeinkre való célzat; de felszökik az „Asztcsak ajó Isten tugya mikóór szabaa-dúúltok” idézetében is, melyben társadalmunk művelődésének szüksége, s a felszabadulás fogalma édestestvérként áll elénk. A költő bizakodása szigorúan meghatározott, félreérthetetlen s éppen ezért a legtisztább szándékkal átszőtt: Tányérozás nélkül szórakoztat a spontán összeverődött együttes A szabadszombat-délutánból bőven futja ismétlésre is Majd csak kiigazodik a dallam Pákolitz költői formái változatosak. Szabadás prózavers éppúgy található külső kifejezési formái között, mint a magyaros verselésnek, vagy a nyugati klasszikusnak a példái. Szabadon kezelt és szigoróan kötött alakú művek váltakoznak szerencsés egymásutánban a Fecskeválóban. — Egyik szép művének, a Csillagfogatnak befejező strófája: A kelő nap korán jön föl, kertek alatt áll a Göncöl; rubint saráglyában hátul a Fiastyúk kotkodácsol. Vagy, íme az Átalakul című rendkívüli kifejező erejű vers: A márványgolyó-erezetü hol volthol nem volt-menny be lépegető peckes-gőgös gólyaláb hovatovább alázatos mankóvá kopik. Ha ki ráfanyalodik' elsántikálhat vele kopogva a kanördögszagú pokolba. A jól szerkesztett Vargabetűk második részében azok a művek kaptak helyet, amelyek mai életünk tanulságaira figyelmeztetnek. Az Ezerkilencszázkilencven és az Alvó, vagy az Üdvözült éppolyan élesen marad meg emlékezetünkben, mint a Tempózó és az Ügyeletes; de nem feled- hetjükanagyobb lélegzetűOráció könyörgő sorait sem, melyeknek végén az áhított hosszú földi élet, s csillagközi ugrabugrálás kívánalma felkiáltójeles parancsként csattog vissza a „ments meg”-ek tárgyaira. A Kutyabaj sem tartogat az előbbinél kevesebb okulást; de most hadd hívjam föl a figyelmet ennek nyelvi találmányaira, rímötleteire, könnyed természetességére: 7. Az ablakban öregecske hölgy. Ölében ölebecske. Befejezett múltjuk titkát műemlékké nyílvánítják. 12. Kosztja és lakása jónál jobb. A nászra 90
