Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - MŰHELY - Októberi beszélgetés: Mélytengertől a szikföldig. Csák Gyula válaszol Hatvani Dániel kérdéseire
ban a pálya még csak elméletileg létezett számomra. Háborús időket éltünk, s azt, hogy miképpen léphetek a pályára, pontosan nem tudhattam, csak elhatározásként élt bennem. Említetted, hogy egészen fiatal, majdhogynem gyerekkorodban, hatással voltak rád a népi írók művei. Konkrétan mely művek voltak ezek; kiket tartottál példaképeidnek, s később, amikor az íróságot tudatosan gyakoroltad, a példaképek megválasztását tekintve mennyiben módosultak vonzalmaid? Azzal kezdem, hogy összes keservem és nyomorúságom ellenére igazándiból hátrányos helyzetűnek mégsem mondhattam magamat, mert volt egy előnyöm: a készség a szellemi nyitottságra, az érdeklődésre, melyet nagyapám igen hamar észrevett, s akiben szintén munkáltak ilyenféle hajlamok. Az irodalom, a társadalmi problémák iránti érdeklődést ő ültette el bennem, noha analfabéta ember volt, de megáldva olyan képzelőerővel, jó memóriával, élénk ésszel, fogalmazáskészséggel, hogy ha iskolába jár, azt gondolom, akár a népi írók sorába is emelkedhetett volna. De Veres Péterrel szólván, csak saját zsírjában megsült paraszttá lett, a benne elpusztult képesség birtokosaként. Olykor még félnótásnak is mondták, mert az úgynevezett célszerű szegényparaszti buzgalom helyett néha-néha elidétlenkedte a szerencséjét, tán tudatosan is megkerülte azokat a lehetőségeket, amelyek néhány paraszt számára haszonnal jártak. Továbbá az elemi iskolában volt egy olyan tanítóm, aki nagyapámhoz hasonlóan felfedezte bennem a szellemi érdeklődést, s aki ráadásul rendelkezett eszközökkel, hogy ezt továbbfejlessze, kielégítse, újra előhívja, magasabb fokon támasz- szón bennem igényt; a falu legnagyobb magánkönyvtárával ő rendelkezett. Ide már 10—12 éves koromban beszabadulhattam, s nemcsak szabadon kószálhattam, de tudatos segítséget is kaptam a válogatásban; nagyon hamar megtanultam, hogy nem a könyvek címeit kell figyelnem, hanem szerzőkben kezdtem gondolkodni. Máig megrázó hatású kedves olvasmányélményem Sinka Istvántól a Fekete bojtár vallomásai, épp azok közül való, amelyek az én sorsomat példázták, de ide sorolhatom Veres Péter Számadás-át, amely kevésbé olvasmányosan, de mégis érzékelhetően ábrázolta, értelmesen magyarázta el a paraszti sors mélységeit. De már ezidőtájt alkalmam volt még magasabb fokon megismerkedni Erdei Ferenc könyveiből a paraszti társadalom problémáinak tudományos elemzésével. Veres Péter és Sinka István irodalmi estet is tartottak egyszer Püspökladányban, homályosan emlékszem a részletekre, de az érzelmi lenyomat nagyon élénken él bennem; gyönyörű, lobogó este volt. Korai gyerekkori olvasmányaim közé tudom sorolni Szabó Pál csodálatosan szép, majdhogynem az én sorsomról mintázott regényeit ; az Elsodort falu Szabó Dezsőtől szintén nagy olvasmányélményeim közé tartozik, Féja Géza Viharsarokja, a szomszéd faluban, Szerepen élt Nagy Imre költészete már-már testközelivé lett, egyszersmind számomra példázta a parasztból lett író sorsát. Jártam is Szerepen, szándékoltan azért, hogy Nagy Imre világának atmoszféráját még közvetlenebbül érzékelhessem. Természetesen nem csak ezek voltak az olvasmányaim. Mert igaz, hogy akkor még nem autodidaktaként éltem, hanem a szabályos iskolai oktatás grádicsain haladva előre, polgári iskolába is járván, de az otthoni környezetemet tekintve mégis eléggé megfosztva attól, ami egy értelmiségi környezetben élő gyereknek megadatik, hogy otthon könyvtár van, tanácsokat tudnak adni, vagy a kérdéseire választ kap. összevissza is olvastam, kalandregényektől cowboy-regényeken át detektívtörténetekig mindenfélét, de mondom, olvasmányaim sorában már igen korán megjelentek a népi írók által írott művek. Későbbi életszakaszodra vonatkozik a következő kérdés: voltál-e újságíró főhivatás' szerűen? Általában szükségesnek tartod-e, hogy a szociográfus hivatásos riporterként is megismerkedjék a társadalmi valósággal? 70
