Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - MŰHELY - Vigh Károly: Az Eötvös Kör és a Sarló
írók ellen. Figyelmeztet, hogy az ifjúság ne hagyja befolyásolni a Móricz-mú'veken csiszolódott „reális látóképességét”. így zárul a kör: a sarlós ifjúság Móricz számára vált a megújuló magyarság példájává, Móricz pedig a Sarlónak lett egyik folytonos inspirálója. Az író és a Sarló-nemzedék között a kapcsolat nem szakad meg a mozgalom felbomlása után sem:többekkel a barátság,a személyes kapcsolat megmarad. A mozgalom mindenesét, Balogh Edgárt és Jócsik Lajost ott találjuk Móricz folyóiratának, a Kelet Népének a szerkesztő gárdájában. Móricz egyéniségével és műveivel együtt a szlovenszkói magyar ifjúság alapélménye lett, hogy mennyire így van, azt bizonyítja az is, hogy az úgynevezett „második kisebbségben”, a Tiso-féle Szlovákiában is az ő neve lett az éppen nem hivatalos vezérvonal. Ebben a zavaros történelmű államban az ott maradt kisebbség által közreadott első könyvek egyike éppen Móriczról, szlovenszkói útjairól szól: ismét példája, ereje és realitása segített átlábolni a történelmi útvesztőkön. Legfőbb méltatói és hívei ekkor is az egykori sarlósok. VÍGH KÁROLY AZ EÖTVÖS KÖR ÉS A SARLÓ A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága néhány évvel ezelőtt elhunyt elnökhelyettese, barátom és egykori küzdőtársam, Madarász László emlékének ajánlom ezt az írást a pozsonyi magyar főiskolások Eötvös Köréről, amelynek ő volt az alapítója és elnöke. Fáradhatatlan kulturális tevékenységét Bács-Kiskun megyében is folytatta, amit — egyebek között — a Forrás megindításával is bizonyított. E lapnak úgy lett névadója, hogy az Eötvös Kör hasonnevű orgánumát kívánta feltámasztani — új környezetben és új célkitűzésekkel. A két világháború közötti csehszlovákiai magyar diákság és fiatal értelmiség progresszív mozgalmának,aSarlónak fél évszázados jubileumával kapcsolatban a legkevesebb szó esett annak utóéletéről. Csupán Sándor László szentelt ennek a témának külön cikket a Napjaink múlt évi júliusi számában és Balázs András elevenítette fel a sarlósoknak a Vörös Barátság nevű pozsonyi kulturális szervezetben végzett munkáját az „Ez volt a Sarló” című tanulmánykötetben. E két írást szeretném kiegészíteni a pozsonyi főiskolások Eötvös Körének sarlós vonatkozásaival, mint a Kör egyik volt vezetőségi tagja, jegyzője. Balogh Edgár a Sarló említett kötetének bevezető tanulmányában úgy jellemezte a Vörös Barátság feloszlatása (1935) utáni forradalmi időszakot, hogy „a forradalmi mozgalom népfront jelleget öltött. Az egyetemi városokban új magyar egyesületek keletkeztek haladó szellemi programmal”. Ilyen haladó eszméket valló egyesület volt az Eötvös Kör, amely 1937 tavaszán (március 11-én) tartotta alakuló ülését. Működése, tevékenysége, a körülötte felcsapott viták rendkívül tanulságosak a Sarló utóélete és e periódusban történő megítélése szempontjából. A két világháború közötti magyar ifjúsági mozgalmakról, szervezetekről szóló írások eddig még csak nem is utaltak az Eötvös Kör létezésére. Ezért tartom örvendeteséi
