Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)
ORESZTÉSZ: Ha a trónra ültetsz? De ím lásd, máris rajta ülök. AIGISZTOSZ: A saját törvényeim szerint cselekszem. Ez ad biztonságérzetet, és ezért bízom benned is. ORESZTÉSZ: Félned kellene tőlem. AIGISZTOSZ: Neked —önmagadtól. ORESZTÉSZ: így igaz. (gúnyosan) Hiszen te olyan pontosan tudod, mi az ésszerű és mi nem az. AIGISZTOSZ: Nem állok az utadba, sőt! Támogatlak a királyság megszerzésében és utána elmegyek. Nevemet sem hallod többé! . .. ORESZTÉSZ: És ha nem hiszek neked? Be is csaphatsz! Kelepcébe csalhatsz, és amikor már elaltattad éberségemet, egyszercsak hopp . .. úgy mint Agamemnont, a fürdőben. AIGISZTOSZ: Szóval azt hiszed én öltem meg? . . . Nevetséges, ezt te sem gondolhatod komolyan. Az emberek mindig hasonlítanak tetteikhez. Ha én tettem volna, már másnap királlyá koronáztattam volna magamat ... ha én tettem volna, akkor több lenne a katona ebben az országban, mint a szántóvető. Ha apád gyilkosa lennék, te már rég nem élhetnél a dolgok logikus összefüggése miatt. . . Soroljam még érveimet?. .. Hinned kell nekem, mert erre kényszerít a család története és mert érveim tisztábbak, logikusabbak, mint minden más okoskodás. Fedezi őket a valóság hitele. Ma mindenki hazudozhat, csak én nem. ORESZTÉSZ: Avagy ez a leges-legrafináltabb ravaszság .. . AIGISZTOSZ: Találkoztál már anyáddal? ORESZTÉSZ: Meglehet, hogy ő volt? Klütaim- nesztra? AlGISZTtpSZ: És Elektrával? ORESZTÉSZ: Tanú nem volt ugye?... AIGISZTOSZ: Ellenem hangoltak? . . . Mind a ketten? ORESZTÉSZ: Gondolod, tán dicsértek? AIGISZTOSZ: Persze. Nem is számítottam másra, (rövid szünet után). No és a kőtömb?... Milyen hatást gyakorolt rád a família díszes története? ORESZTÉSZ: Ostobaság! AIGISZTOSZ: (meghökkenéssel) Ez a véleményed? ORESZTÉSZ: Nem tudom mire jó e családi szennyes kiteregetése. Ezek mocskos dolgok, és mielőbb elfelejtjük, annál jobb. Csak nem gondolod, ha király leszek, majd ennek árnyékában akarok uralkodni?. .. Mindaz, amit felvésettél rá, családi belügy, senkinek nincs köze, melyik ősöm melyik rokonát miért és hogyan ölte meg. Szóval ez a véleményem, ha épp tudni akarod. AIGISZTOSZ: De Oresztész! A király viszályi mindig közügy! Hogyan akarsz uralkodni, ha még ezzel sem vagy tisztában?... Amikor apám, hogy bosszúját töltse Átreuszon, fegyverrel foglalta el Mykénét, legalább háromezer embert temettek el a városlakók. Argosziakat. Hát így volt ez kettejük magánügye. Amikor pedig apád és testvére bennünket űzött el spártai segítséggel, a halottak száma ennek kétszerese volt. Azután pedig Agamemnon segített Trója alatt Heléna visszaszerzésében. Testvéri szívességének eredménye nemcsak nővéred halála, hanem több mint húszezer argoszié is. Ez már csaknem felért egy népirtással! Egy király gyűlölete, indulata soha nem magánügy! Ha nem érted meg, akkor nem való vagy trónra! ORESZTÉSZ: Nem?... Hát akkor hová való Agamemnon egyetlen fia? Talán a disznók közé kondásnak?... Csak azért, mert úgy döntöttél, hogy nem vagyok való apám örökére? AIGISZTOSZ: Ne heveskedj Oresztész! Tudod, mi itt Argoszban a legfeltűnőbb? Az aprócska temetők. Kevés a sír, még a viszonylag régi települések mellett is alig-alig találsz nyughelyeket. És tudod miért? .. . Mert nemzedékek óta csatákban esnek el a férfiak. Az ütközetek áldozatait pedig közös sírba hányják, mindet egy kupacba, földet hordanak rájuk és emlékeztetőnek egy nagyobb követ állítanak a tetejébe. Sok-sok ilyen követ látni ebben az országban. Oresztész! Én pedig az elmúlt tizenöt évet arra szántam, hogy összehordassam ezeket a szikladarabokat és rávéssem a család tagjainak nevét. Gondoltam, te megérted e véres mese nyilvánvaló tanulságát. Neked adatik meg, hogy ne folytasd a sort. Odalenn várnak az emberek, hogy ezt a másfél évtizedes nyugalmat származásod jogával is megkoronázd. Miért ne fogadnád el ajánlatomat? . .. ORESZTÉSZ: Egy ember, aki király akar lenni, nem szereti, ha kioktatják. Az pedig kevéssé érdekel, hogy szerinted a trónszékbe való vagyok-e, vagy sem. Mondjuk: úgy döntöttem, hogy ide való vagyok. Jól érzem magam ebben a karosszékben. Szép innen a kilátás. Holnap este itt fogadom az argosziak hódolatát. AIGISZTOSZ: Megteheted, még a kezedben van a béke csöndje! Ülj tiszta kézzel a trónra, tartsál meg törvényt, jogot és nem lesz senki, aki háborítani merné nyugalmad. Any- nyi eszed csak van, hogy belásd, jóra nem vezethet, ha oktalanul véres karddal a kezedben kapaszkodsz fel apád trónusára! ORESZTÉSZ: Annyi eszem csak van, hogy felfogjam: bohócot akarsz csinálni belőlem! Ha olyan nagyon okos vagy magad is, rájöhetsz: Kettőnk közül egyikünk rettenetesen felesleges itt. AIGISZTOSZ: Tudom. Azért készülődöm az útra. Két óra múlva már itt se vagyok. ORESZTÉSZ: Már késő Aigisztosz. Már elkéstél! Nem utazhatsz el, már elkéstél a választással! AIGISZTOSZ: De te még nem! ORESZTÉSZ: De én is. 38
