Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)
AIGISZTOSZ: És kirántanátok ezüst csatotok védelmében?... ORESZTÉSZ: Ebben biztos lehetsz! AIGISZTOSZ: Kard ellen kard .. . PÜLADÉSZ: Úgy, ahogy mondod. AIGISZTOSZ: Végül győz az egyik. ORESZTÉSZ: Az erősebb . . . AIGISZTOSZ: No, és a gyengébb?... Mi lesz vele? . .. PÜLADÉSZ: Az I esz a vesztes. AIGISZTOSZ: Vesztes . .. vesztes ... De hogyan!? ORESZTÉSZ: Hát.. . még elfuthat. .. AIGISZTOSZ: És ha futásban is gyengébb, lassúbb? . . . ORESZTÉSZ: Akkor utolérem . . . AIGISZTOSZ: Igen?... És aztán? . . . ORESZTÉSZ: Hogy-hogy aztán? . . . AIGISZTOSZ: Kezedben a kard . . . Lendületben vagy . . . Düh, felindulás feszít! Mit teszel vele? . . . ORESZTÉSZ: Ledöföm! AIGISZTOSZ: Ez szép . . . Egy ezüstcsatért. . . Nos, mi argosziak azt valljuk, inkább vesszen a csat, övestől ... (szünet) PÜLADÉSZ: És Oresztész?. . . Tőle is elveszik a fegyverét?... AIGISZTOSZ: A törvény mindenkire vonatkozik. ORESZTÉSZ: Argoszban az uralkodó sem viselheti kardját? AIGISZTOSZ: Arról majd a népgyűlés határoz. ORESZTÉSZ: Itt a parasztok döntik el, mit tehet a király és mit nem? ... AIGISZTOSZ: A trójai háború óta Argoszban csak minden harmadik asszonyra jut férfi... ORESZTÉSZ: A gyengék elhullottak, az erősek megerősödtek. AIGISZTOSZ: Hektor, Aiasz, Akhileusz ... Ők is gyengék voltak? PÜLADÉSZ: Az istenek rendelték így. AIGISZTOSZ: Ugyan. Dajkamese. Nem isteni elrendelés, pusztító emberi indulatok munkálkodnak a világban. Az én családom története ékesen bizonyítja ezt.Tantalosz leszármazottjait átok sújtja, így tudják világszerte; mindegyikőjük erőszakos halált halt. Nos,én sokat gondolkodtam, miként is teljesedik be ez a nevezetes átok. Nem sorsszerűség vezérli! Maguk választják. Gyilkosságok stafétabotját vették át nemzedékről nemzedékre és adták tovább. Kapták és adták ... A kést, a bárdot, a lándzsadöféseket... De ha akad egyetlen ember, aki nem veszi át a felkínált fegyvert? . . . Egyetlen ártatlan megszakíthatta volna a bosszú évszázados láncolatát! ORESZTÉSZ: Úgy tűnik hát: te bölcsebbnek tartod magad az isteneknél. AIGISZTOSZ: Nem, csak éppen szeretem az életet. És mivel nem vagyok halhatatlan, jobban ragaszkodom hozzá, mint ők. Ezért is gondolom hasznosnak, hogy a királyi indulatokat az ország bölcseinek meggondolása mérsékelje. PÜLADÉSZ: És mit kívánsz tenni e felismerés birtokában? AIGISZTOSZ: Meg akarom értetni Mykéne jövendő királyával. PÜLADÉSZ: És ha nem ért veled egyet? AIGISZTOSZ: Nincs más választása. Valakinek egyszer rá kell döbbennie: vér vérrel le nem mosható, s csak vért fakaszt. Ez a pillanat talán ma érkezik el, Oresztésznek megadatik, hogy emberhez méltón döntsön. PÜLADÉSZ: Körülbelül értem. Érvelésed világos. ORESZTÉSZ: Világos?... Te tudod hogyan halt meg Agamemnon! AIGISZTOSZ: Úgy mondták, elesett a fürdőszobában, és beverte a fejét. Talán egy hirtelen szívroham végezhetett vele ... vagy agyvérzés. Ki tudja ... ORESZTÉSZ: Trója legyőzője elcsúszik egy szappandarabon és egy pillanat alatt meghal?. . . AIGISZTOSZ: A fürdőszobában minden ember egyforma ... Én csak annyit tudok, hogy a halál arca megszámlálhatatlanul sokféle. ORESZTÉSZ: Te mellébeszélsz Aigisztosz! AIGISZTOSZ: Én a lényegről beszélek, ifjú „spártai” lovag ... A lényegről, amely Oresztész számára a legfontosabb! Ha elelgondolkozol a hallottakon, magad is rájössz . . . Egyszóval érezzétek otthon magatokat Mykéne királyi palotájában. És vegyétek fontolóra mindazt, amit mondtam ... Érdemes. (Aigisztosz bemegy a palotába). ORESZTÉSZ: (rövid szünet után) Ezt tekintsük fenyegetésnek? PÜLADÉSZ: Furcsa ember. A gondolkodás nem gyenge oldala. ORESZTÉSZ: És Klütaimnesztra? PÜLADÉSZ: Hát épp ez az! ORESZTÉSZ: Melyikük a bűnös? PÜLADÉSZ : Kérdezd meg Zeuszt, ő biztosan tudja. Számunkra azonban a találgatás marad . . . így viszont izgalmasabb ... Az óvatosságról viszont ne feledkezzünk meg. ORESZTÉSZ: Keressük meg Elektrát!.. . PÜLADÉSZ: Várj! Majd én megyek előre! (bemennek a palotába) 31
