Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)
7. JELENET Oresztész — Püladész ORESZTÉSZ: Erre az öregre szükségem lesz. Ismerte apámat. Talán halála körülményeiről is elmondhat nekünk egyet és mást. PÜLADÉSZ: Ha akar . . . Ugyanis ma már egyszer találkoztunk vele! Reggel ő igazított minket útba. ORESZTÉSZ: Igen!... Mielőbb rá kell találnunk Elektrára. PÜLADÉSZ: És ha valóban Aigisztosz embere, akkor már úgy is jelentette neki érkezésünket. ORESZTÉSZ: Mire gondolsz! PÜLADÉSZ: Arra, hogy olyan bután sétálunk be a kelepcéjébe, mint juhok az akolba. Mi akadályozza meg, hogy nyomban elfogasson bennünket, ha éppen ez a szándéka! A te bájos vigyorgásod! ORESZTÉSZ: Vannak fegyvereink. PÜLADÉSZ: Neki pedig lehetnek testőrei szép 8. JELENET Oresztész — Püladész — Aigisztosz AIGISZTOSZ: Legyetek üdvözölve Mykénében urak! Örülök, hogy felkerestétek városunkat . . . PÜLADÉSZ: A messzi Spárta otthonunk. Küldetésben megyünk Athénbe uram! Sokat hallottunk a nevezetes Argoszról. Utunk nem sietős, ezért úgy gondoltuk, felkeressük az oroszlánkapus Mykénét is és illő módon tisztelgünk királyánál. AIGISZTOSZ: Jól tettétek, hogy így határoztatok. Én ugyan nem vagyok király, a nevem Aigisztosz. Argoszban ugyanis nincsen király, Agamemnon halála óta üres a trón. ORESZTÉSZ: Miért! Nincsen talán utódja! AIGISZTOSZ: De van egy fia, aki idegenben él. Nevezetes bajnok, talán ismeritek is, Oresztész a neve. ORESZTÉSZ: Miért él külföldön! AIGISZTOSZ: Eddig kiskorú volt, és éretlen az uralkodásra. De éppen most várjuk hazajövetelét, hogy elfoglalja a rá váró trónt. A nép már felkészült királlyá választására ... Legyetek ti is a vendégeink (A palota kapuja felé indul). PÜLADÉSZ: Köszönet a meghívásért, uram. De engedj meg egy szokatlannak tűnő kérdést. Furcsának találjuk, hogy a határon elvették fegyvereinket. Ezt még egyetlen országban sem tették velünk. Az igazat megvallva ez furcsán érint mindkettőnket. számmal . . . Nem akarok bemenni a palotába. Itt jobban szem előtt vagyunk. ORESZTÉSZ: Hátha elhiszi ezt a spártai lovagokról szóló mesét.... PÜLADÉSZ: Hátha.... Hátha a te derék Apollód itt áll a hátunk mögött láthatatlanul, védelmünkre készen. Én inkább magamban bízok. Az biztosabb. ORESZTÉSZ: A kezem ügyébe készítem a kardot. PÜLADÉSZ: Ha veszélyessé válik a helyzet, te iramodjál a város felé, és pedig majd feltartom az üldözőket. ORESZTÉSZ: Együtt jöttünk, együtt is fogunk harcolni, Püladész! PÜLADÉSZ: Légy szíves ne szólíts a nevemen, ha nem akarod, hogy felismerjenek. A hősködésnek pedig semmi értelme. Én nyugodtan hátramaradhatok, hiszen te vagy a kulcsfigura ebben a játékban. ORESZTÉSZ: Pszt! Vigyázz! AIGISZTOSZ: A népgyűlés úgy határozott, hogy Argosz földjén senki sem hordhat fegyvert. Amint látjátok, övemben sincs kard, se tőr. ORESZTÉSZ: Különös törvény. AIGISZTOSZ: Az emberélet drága. A világ egyetlen népe sem tudja ezt annyira, mint mi. Ezért is ügyelünk szigorúan a tilalom megtartására. PÜLADÉSZ: Mi köze ennek a kardokhoz! AIGISZTOSZ: Az argosziak megszenvedték már az öldöklések következményeit. A vének tanácsa igazságos ítéletet szolgáltat minden vitás ügyben. PÜLADÉSZ: Különös ország . .. AIGISZTOSZ: Nektek spártaiaknak ez nyilván szokatlan. ORESZTÉSZ: Nem szokatlan, képtelenség. AIGISZTOSZ: Miért az! ORESZTÉSZ: Miért. . . miért. . . Találkozom az erdőben egy behemót fickóval, akinek megtetszik a csatos övem . . . Mivel állok ki ellene? . . . Hagyjam talán, hogy elvegye! AIGISZTOSZ: Odaadni még mindig jobb, mint öldöklésbe keveredni . -. PÜLADÉSZ: Öldöklésbe! ... Mi csak azt mondtuk, szívesebben járnánk megszokott jó kardunkkal az oldalunkon — nem azért, mintha bárkinek is ártani akarnánk ... ORESZTÉSZ: Kard nélkül félkarúnak érzi magát az ember. 30
