Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)
Paris silány utánzataként! Hová bujtattál volna Agamemnon elől, te álomkóros! Én, a gyenge asszony, én cselekedtem helyetted, mindkettőnkért! Nekem volt bátorságom hozzá! Ha férfi lennél, megbabonázott alázattal csókoltad volna azt a kezet, amely olyat tett, amit férfiért asszonykéz még nem tett soha. Helyetted végeztem el a ronda munkát, és te!... Te hányni kezdtél a hír hallatára ... Ó Zeusz, mennyire gyűlöllek, mennyire megvetlek jellemtelenségedért! . . . Legalább hagytál volna el, ha már élni nem tudtál velem! Én találhattam volna nem is egy férfit magamnak Agamemnon trónjára! Miért nem vállaltad a királyságot Mykénében! Apád is az volt, az ő jogán is beleülhettél volna a trónszékbe és életre kelthettük volna ezt az átkozott sírboltot! .. . (zokog) AIGISZTOSZ: Lehet, hogy gyáva vagyok, mert megundorodtam a vértől. De soha ne legyen ennél rosszabb tulajdonsága embernek! A korona pedig nem kell, mert szennyes. Túl sok ember vére kenődött szét rajta. Csak egy olyan valaki fején nyerheti vissza fényét, akinek tiszta a keze. Az enyém nem az, így hát át kell adnom annak, akit megillet. KLÜTAIMNESZTRA: Ostoba! A vesztedbe rohansz! AIGISZTOSZ: Miért rohannék! Nem ártok senkinek. KLÜTAIMNESZTRA: Azt hiszed, ennyi elég! Azt hiszed, nem vagy nyakig belekeveredve ebbe a százados viszályba és mint békés ide3. JELENET Aigisztosz — Klütaimnesztra — Elektra (A tér felől érkezik) ELEKTRA: Milyen csönd lett hirtelen ... Pedig még lenn a téren is jól hallatszott, milyen bájosan enyelegtek ... Zavarok! KLÜTAIMNESZTRA: Ez a legújabb divat Mykénében! .. . ELEKTRA: Miért, nem tetszik! Áldozni voltam Apám sírjánál, s ezért öltöztem gyászba. KLÜTAIMNESZTRA: Ez gyászruhaLEzek egészen egyszerűen rongyok. Vagy tán útonállók kaptak időközben derékon, azért van így összeszaggatva! ELEKTRA: Sajnos nem. Pedig nekem éppen úgy hiányoznak, mint neked anyám. Nem gondolod Aigisztosz! AIGISZTOSZ: (hallgat) KLÜTAIMNESZTRA: Borzalmas szabadszájú vagy. Azért nem áll veled szóba egyetlen rendes férfi sem. Spártában, apám udvarában az volt a szokás ... ELEKTRA: Inkább ne emlékezz, mert már biztosan hallottuk. KLÜTAIMNESZTRA: (Aigisztoszhoz) Mindenki elriad tőle. Miért nem szerzel egy férjet a számára!... gén, egyszerűen fogod magad és tovább- állsz! Hát ostoba is vagy! Abban reménykedsz, Oresztész, a fiam elfelejt mindent?... AIGISZTOSZ: Nem felejt; végiggondol! KLÜTAIMNESZTRA: És ha mégsem? Felkészültél erre az eshetőségre is? Vagy te is tanúsággá akarsz válni szeretett oszlopodon! AIGISZTOSZ: Ha az én nevem odakerül, akkor a tiéd sem fog hiányozni onnan. És Oresz- tészé sem, akit majd újabb és újabb nevek követnek, mígnem valaki, mint most én, ismét megkísérli megállítani a sort. KLÜTAIMNESZTRA: Aigisztosz!!! (Szünet, majd könyörgő hangsúllyal). Mi már összenőttünk, akarva sem létezhetünk egymás nélkül. Fogjunk össze! Én félek, de te megvédhetsz engem ... Egymást védhetjük meg ... Ne adjuk fel a játszmát. Ne add meg magadat — aki egyszer felemeli a két karját, az mindenről lemondott. AIGISZTOSZ: (indulatosan) Nem! Nem igaz! Aki megadja magát, még nem veszített el mindent! Oresztész még szabad. Mi már foglyok vagyunk, ő még választhat . . .; mi már nem! KLÜTAIMNESZTRA: (kitör) Úgy magadra vess hát! Én figyelmeztettelek! Rosszul számítasz, ha arra gondolsz, kijátszhatsz és te meg- úszod szárazon. Vigyázz! A vér nem válik vízzé! Oresztész nem lesz bábu a kezedben. Ne is reméld, hogy úgy táncol majd, ahogyan rángatni szeretnéd! Fiam nem puhány; őt Agamemnon nemzette. AIGISZTOSZ: Férjet!... Honnan kerítsek, ha senki sem kíváncsi az „udvarunkra”. Rendezz bálát, pompás ünnepségeket, és hívd meg rá a szomszédos országok léhűtőit! ELEKTRA: Ha-ha-ha! Elég volt egyszer megpróbálni. Az ötszáz vendéget mindössze három kéregető koldus képviselte. KLÜTAIMNESZTRA: Azt hiszed, nagyon szellemes vagy! ELEKTRA: Rendezz te bálát, Aigisztosz! AIGISZTOSZ: Én! Lesz bál ma este is. A városban. Csakhogy az én barátaim nem felelnek meg az igényeidnek. Borkereskedők, kivénhedt katonák, pásztoremberek. Táncolnál egyikükkel is?. . . ELEKTRA: Látod anyám! Megjátssza a nagy demokratát, pedig csak azért találta ki ezt a népi kormányzást, hogy minket bosszantson. Ezért is néptelenedett el az udvar. Hiszen ki jönne ide a kondások közé? KLÜTEIMNESZTRA: Azt hiszem, mindnyájan meg vagyunk átkozva. AIGISZTOSZ: Csak aki hiszi magáról. Én nem! (föláll és kimegy). 27
