Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - MŰHELY - Katona Imre: Hallották-e hírét?… (Újonnan megjelent magyar nyelvű népköltési gyűjtemények Jugoszláviában)
ezek közül alig néhány tucatot publikált és ballada sincs közöttük. E füzetkében viszont kereken 50 balladát találunk (ezek közül félnépi-irodalmi eredetű 4), köztük töredékes változatban egy nagy értékű régiséget: Az elcsalt feleség (Kegyetlen anya) balladatípust, mely Kálmány Lajos századforduló körüli gyűjtése óta most került újra elő és talán utoljára! A gombosi balladák összetétele jól jelzi a nagy változást: alig akad már közöttük régi stílusú, klasszikus alkotás, elszaporodtak az újak, főként a betyár- és gyilkossághistóriák. A nép nem is tesz különbséget a dalok és a balladák között, valóban az utóbbiak mind dalszerűbbekké válnak. Míg a régi epikát főként a férfiak adták elő és Szlavónia ban a balladaénekesek zöme az 1914-es évek előtt még férfi volt, manapság ott fele-fele arányban osztozik a két nem e műfajon, Gombos társadalmi fejlődése viszont jóval előbbre tart: a 22 balladaénekes közül már 18 a nő! Tehát e régi, kiveszőben levő műfaj törvényszerűen az otthonhoz kötött, hagyományőrző „szép” nem körébe szorult vissza. Ezek zömét egymástól tanulták, sőt ma már elő sem adják, inkább csak emlékeznek rá: „én édesanyámtól tanultam annak idején (a két háború között), amikor a dr. Kiss Lajos itt gyűjtötte a régi nótákat”, mondta egyikük (12. old.) Egyébként nemcsak a családban, hanem különféle társas összejöveteleken is tanultak itt balladát, ám ezek az alkalmak már nem tértek el a népdalok előadásának kereteitől. A ballada elmúlását mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a gombosi énekesek — egy kivétellel — mind 50 éven felüliek! A balladaszövegeket gondos jegyzetek kísérik, az irodalomjegyzék azonban meglepően szűkös: mindössze 18 tételt tartalmaz, tehát több a hiányzó, mint az összevetésbe bevont kiadvány (nem mind dolgozták fel Kálmámy, az erdélyiek műveit, sőt a mai jugoszláviai publikációk zömét sem!). Ezt igazán nehéz lenne megmagyarázni! Ugyanakkor az idézett művek között olyan népszerűsítő válogatások is vannak, melyeket minden további nélkül mellőzni lehet! Amilyen mértékben fájlaljuk e hiányosságot, olyan örvendetes, hogy a nyelvész Matijevics Lajos gondos fonetikával közli a szövegeket. Gombos kedvéért most néhány évet át kell ugornunk, mert e községről épp frissiben jelent meg egy érdekes kis monográfia, melyet nálunk is lehetett kapni az idei könyvhéten. A kötetkét a valóban fiatal Jung Károly szerkesztette, ő is tanár, az előbb említettek tanítványa, és mint majdnem minden egyetemet végzett jugoszláviai magyar értelmiségi, egyben író, szerkesztő és költő is, úgyhogy a gombosi híres emberek között már róla is ír —ugyanebben a kötetben — nemrégi professzora: Bori Imre. (Nálunk e demokratikus viszony nem lenne éppen megszokott!) A kötetke címe: Gombos (Bogojevo), írások egy nyugat-bácskai falu jelenéről és múltjáról. A helyi Arany János Művelődési Egyesület adta ki, Szabadkán nyomtatták 1978-ban. E kis monográfia sebtében készült, ez év elején ugyanis Gomboson volt a Tudás—hatalom elnevezésű tv-vetéikedő (milyen jó sorozatcím!), és a megrendezés előfeltétele volt egy helyismereti gyűjtemény megjelentetése. E kis kötet sok szerzős, szerteágazó tematikájú: mindenből ad egy keveset, amit csak kell és illik tudni e községről! Hogy minden mégoly kicsiny helység is tartogathat valami meglepetést, sajátosat és értékeset is, Gombos a legjobb példák egyike. E faluról már 1898-ban írt egy kis monográfiát a szintén helybeli Cziráky Gyula, de volt egy híres forradalmár költő-publicistája, bizonyos Mikes Flóris, akit többen (Csuka Zoltán és Bori Imre) mutatnak be az olvasóknak. Az 1930-as években itt szerkesztették a korabeli legjobb szaklapot: Jugoszláviai Méhészet címmel, és rövid ideig egy Tűzoltó c. lapocskát is. Már ennyi is elég lenne, hogy felkeltse érdeklődésünket, ámde innen tudjuk meg, hogy Kiss Lajos 950 népdalt (ezek közül éppen 100 régi stílusú!) gyűjtött a faluban, és 80
