Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Kopjafáktól a kőkeresztig
Itt nyugszik Csev Áron Ki nem járt csak vásáron. Ki sokat cserélt, béréit. De egyszer egy ló, egy heréit, Úgy ágyékon rúgta, hogy itt róla a nyugta. (1842/lzsák) Ez az 1842-ből származó sírfelirat humoros, és — rövidsége ellenére — élethűen bemutatja, jellemzi a halott egész életét. A századfordulón írt sírversekben háttérbe szorul az élettörténet. Helyette romantikus elemek jelennek meg: kék nefelejcs, nap, hold, csillagok, kis pacsirta. Letörött a szép virág, alig volt reggele. Mennyi öröm, mennyi jókedv elenyészett vele. (1913/lzsák) Neved szívembe írva van a vesztes gyászbetűivel Életem egy szép reményét benned ide temettem el Isten veled Gyula, a viszont látásig anyuskád. (1932/lzsák) Kék nefelejcs szeretettel jó férjemnek Bánatos özvegye Felejthetetlen vagy számomra, mert fájó szívvel, síró szemmel nehéz nélküled élni Én is melletted vágyom megpihenni. Kék nefelejcs, el ne felejcs. (1937/Izsák) Szív adta szívnek szívesen Édes párom Megadom a kívánságod, virág maradok a szívedben Mert szeretlek, soha el nem feledlek De jobb lesz együtt a hideg hant alatt Napfény, holdsugár és a csillagok Ragyognak majd nyugvó porainkra Kis pacsirta énekli, Minden szív boldog akar lenni. (1938/Harta) Én Istenem, jó Istenem hallgasd meg az óhajom, Ha meghalok jó férjemhez hozzatok Koszorút is nefelejcsből fonjatok a fejfámra Csak az legyen ráírva én voltam a Hű szolgája valaha, sokat fájt a szívem érte. (1939/Fülöpszállás) A két világháborúban elesett katonák emlékére állított sírkövek versei új tartalmukkal a hazaszeretetei, az örök fájdalmat fejezik ki. Pihenj meg e porló hant alatt, Mi híven őrizzük csendes álmodat. Fáj, hogy téged elvesztettünk, Mert veled mindent eltemettünk. Akkor szűnik meg bánatunk, Ha az égben találkozunk. (1915/Fülöpszállás) Orosz fogságból jöttem betegen Elért a halál útban Szegeden Honvéd szívem csak a hazának élt Az ősi földbe megpihenni tért Vándor kit utad a síromhoz vezet Egy halk imával áldd meg lelkemet. (1944/Harta) Gyászolunk, siratunk, Feledni nem tudunk, Majd e sírban találkozunk. (1945/Fülöpszállás) 52
