Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Fülöpszállás szerepkereső értelmisége
minden pillanatában és minden szituációjában minden feltételt mérlegelve újra és újra döntéseket hozni. A társadalmi élet ökonómiája kívánja meg az azonos helyzet-ingerre adott azonos cselekvés-válaszok rutinszerűségét. Nincs ez másként a kapcsolatteremtés helyzeteiben sem. És ezeknek a rutinoknak — amelyek bonyolultabb társadalmi cselekvéssorra vonatkozó együttesét nevezem rítusnak — hiánya súlyosan nehezíti a baráti-társasági társas kapcsolatok normális alakulását. A baráti-társasági kapcsolatok jórészt a mondott okok következtében meglehetősen szűk mezőre korlátozódnak: az értelmiségiek nagy többségénél szinte kizárólag az azonos foglalkozásúakra. Ezt a rendeződést szinte kizárólag az eltérő foglalkozású házastársnak — egyébként szintén a maga foglalkozási köréből származó — kapcsolat- rendszere töri át. Pedig az igények itt is gazdagabbak a valóságnál. Szinte mindenki, akivel csak beszéltem erről, hiányolta a szélesebb spektrumú, más foglalkozású értelmiségieket is felölelő kapcsolatrendszert. A kapcsolatok alakulására befolyása lehet technikai eszközöknek is. A televízió visz- szahúzódást erősítő hatása közismert; bár nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy a kezdeti időszakban, amikor még kevés készülék volt, elég erős kapcsolat-o/ok/'tó szerepet is betöltött. Egymáshoz jártak az emberek televíziót nézni, s ez alkalmat, lehetőséget teremtett beszélgetésre, ismerkedésre is. Új, s erősebben negatív, mint pozitív hatású tényezőnek láttam viszont az autót. Pozitív hatása abban van, hogy inspirál közös hétvégi programokra. Ily módon azonban legföljebb két-három családot hoz össze, s az alkalmak eléggé elszigeteltek, ritkák. Negatív hatása az érdekesebb. Olyan nagyságrendű falukban, mint Fülöpszállás, a mindennapi érintkezések egyik fontos terrénuma az utca. A gyakori véletlen találkozásokkor meg-megállnak egy néhány mondatos rövid beszélgetésre. Többen említették ezt a kapcsolattartás egyik fontos formájaként, és szólották arról is, hogy ilyen utcai beszélgetésekből komoly barátságok alakultak ki. Az autó, a közlekedési eszközként használt autó ezeket az alkalmakat kizárja. Márpedig egyre többen használják az értelmiségiek közül is a falun belüli közlekedésre is a gépkocsit. Az új házak jelentős része ugyanis a falu szélén épül, s innen már érdemes a falu közepén, vagy másik szélén levő munkahelyre gépkocsival járni. Ez a tényező megintcsak abban az irányban hat, hogy a kapcsolatok a munkahely keretei között alakuljanak ki. Vagyis fokozza a foglalkozási csoportok szegregációját. A társaskapcsolatok viszonylagos beszú'kültsége a legintimebb magánéleti szférában, a párválasztásban is érezteti hatását. Természetes emberi törekvés, hogy az ember élettársául olyat akar választani, akinek szellemi szintje, érdeklődési köre, életformája eléggé hasonló a sajátjához. A falu értelmiségiéi közül ez elsősorban a nők, természetesen mindenekelőtt a pedagógusnők számára jelent problémát. Egyszerűen a számarányok következtében: a falu értelmiségiéinek közel fele pedagógus, és jól tudjuk, hogy e pálya szinte teljesen elnőiesedett. Kikből választhatnak tehát férjet maguknak? Más szakmájú értelmiségiek nagyon korlátozott mértékben jöhetnek számba. Hiszen az agronómusok, orvosok nagyobbik része már feleséggel érkezik a faluba. Maradnának tehát a nem-értelmiségiek, a különböző szakmunkások. Itt azonban többféle baj is van. Az egyik az, hogy kérdéses, a falu közvéleménye mennyire fogadja el az értelmiségi nő nem-értelmiségi férfival való házasságát? Valószínűnek látszik, hogy ez ma már egyre inkább csupán megalapozatlan félelem. Az értelmiség — utalok megint a bevezetőben mondottakra, — ma már nem lebeg oly mitikus magasságban a község egésze felett, hogy a közösség szemében az értelmiségi mivolt megkérdőjelezését jelentené a nem-értelmiségi házastárs. Ámbár, lelki tényezőkről lévén szó, e tartózkodás, ha megalapozott, ha nem, mégiscsak valóságos hatóerő. Oly módon is, hogy az értelmiségi lányok nem tekintik valóban potenciális partnernek a fizikai foglalkozású fiúkat, s ennek megfelelően bánnak is velük. De oly módon 42
